Irodalmi Szemle, 2019
2019/10 - Fried István: Verbó elhíresedett fia földrészek és nyelvek között. Benyovszky Móric kalandjai Kelet-Közép-Európa irodalmaiban (tanulmány)
nek (nyomtatasban megjelenve) nem volt sziiksegiik tul hosszu idore, hogy neves es kevesbe neves szerzdk megalkossak a maguk irodalmi ajanlatat a kalandos eletre. Elobb azonban nem haszontalan, ha azokrol a nyelwaltasokrol emlekezem meg, amelyekre az emlitett figurak rakenyszeriiltek. Es amelyek igencsak ellentmondanak azoknak a nemzeti torteneti es mentalitastorteneti szempontoknak, amelyeket a kelet-kozep-europai romantika irdi-ertelmezoi alkalmaztak, hogy a nemzeti Pantheonba juttassak a vilagvandorokat. A sokfele nevirasu Benyovszky regi magyar nemesi csaladbol szarmazott, nagy valoszinuseggel mar kora ifjusagaban megtanult nemetiil es szlovakul, hiszen lengyelorszagi katonaskodasa soran a szlovak nyelv segitsegevel megertethette magat, es oroszorszagi szamuzetesekor a szlovak es a talan bizonyos mertekig elsajatitott lengyel nyelv is segithette az erintkezesben. Ugyanakkor messze nem zarhato ki, hogy a lengyel tisztek egyikevel-masikaval franciaul beszelt. Az orosz nemesi csaladokban akadhattak olyanok, akikkel nemetiil es/vagy franciaul tarsaloghatott. Casanova harom nyelven irt, a latin mellett anyanyelven, az olaszon es franciaul. A francia irodalom XVIII. szazadi presztlzse osztondzte arra, hogy bizonnyal fomiivenek szant emlekiratat franciaul fogalmazza meg. Trenck eletrajzabol kovetkezik, hogy a nemet es a francia nyelvnek egyarant birtokaban volt, s a latin mellett nem zarhato ki magyar nyelvtudasa. Termeszetesen a tobbnyelviiseg akar regionalis sajatossagnak is felfoghato, a felsorolt agensek tobb orszagot atfogo elettortenete azonban hangsulyosabba teszi ezt a nyelvek, nyelvi tudatok kozotti letezest, amely mindenfele egyoldalu nemzeti elkotelezettseget kizar. Casanova is, Benyovszky is, Trenck is helyet igenyeltek maguknak a korszak irodalmaban, raadasul sem Casanova, sem Benyovszky nem anyanyelven (!) Irta meg legfontosabb miivet, oneletrajzat, amellyel irokent elismertetni kivanta magat. Az oneletrajz - elolegezziik - az on-elismertetes, az onigazolas miive, olyan szemelyisegrajz tortenette alakitasa, amely megfelelest szeretne talalni a XVIII. szazad szemelyisegelmeleti iranyaival, az individuum felszabaditasanak gondolataval. Annak demonstralasara keriil sor, hogy az egyes ember, ha megvan a batorsaga, tudasa, tiirelme, eletterve, nem szorithato olyan szabalyrendszerbe, amely meggatolja celjai elereseben. Egyik szereplonk sem fogadja el a „hivatalos” tarsadalmi jatekszabalyokat, tagad mindenfele fatalizmust, maguk akarjak a sorsukat iranyitani, hogy elfogadtassanak szemelyisegkent, irokent egyarant. Egy kalandos esemenysor rekonstrualasa es annak gondolati igazolasa vezeti Benyovszkyt es Casanovat iras kozben. Nem egy mintaelet rajzat adjak, a Rousseau-hoz fuzodd „vallomas”-igeny/kenyszer idegen toliik. Mint ahogy nem kotelezodnek el egyetlen vilagnezet mellett sem. Trenck latvanyos antiklerikalizmusa, anti-feudalizmusa, Benyovszky etnografiai-orszagismereti igenye a felvilagosodas korebe sorolodik altaluk, Casanova legnevezetesebb miive mellett mas miifajokkal is kiserletezett. Az irodalomtortenet elsosorban fantasztikus regenyi probalkozasat emeli ki. Olyan iroszemelyisegkent hatarozza meg magat, aki a korszak tortenet-
