Irodalmi Szemle, 2019
2019/10 - Peter Karpinský: A legyek ura (próza, Mészáros Tünde fordítása)
- Hallo, tessek, ki beszel? - kerdezte, es a valasz hallatan haptakba vagta magat. - Igen, igen, nem, igen, ertem. Letette, es a kollegajara nezett.- Fentrol hivtak, hogy ezzel itt ne alljunk szoba. Sebtiben elpakoltak az ujsagokat, es elhuztak a csikot. Ivan tatott szajjal meredt utanuk. Nyugtalanul aludt az ejjel. Igen furcsat almodott. Hatalmas, koverre hizott legy ult a fejere. Ugy dbrzsblgette egymashoz a mellso labait, mintha imadkozna. A fold alol felelmetes hang harsant: „O a Fiam, akit szeretek!” Ronggya izzadva ebredt. Pizsamanadragjat majd szetfeszitette az erekcio. A furcsa ornamentumokkal diszitett kapu dreg volt, fekete es oriasi. Ivannak alaposan bele kellett feszulnie, hogy a porta megadja magat, es kelletleniil beengedje.- Jo napot! - koszdnt Ivan a konyvtarba lepve. - Az drddgokrdl szeretnek valami konyvet.- Olvasojegye van? - emelte ra a tekintetet a szamitdgep villogo kepernyojerol a konyvtarosnd.- Nines. Eldszor vagyok itt.- Vagy ugy. Ezt az urlapot toltse ki. Otven korona a beiratkozas. Mikozben az adatait irogatta a kulonfele rubrikakba, eszrevette, hogy a konyvtaroson kivul egy masik nd is van a helyisegben. A sarokba huzodva tilt. Akkor latta csak meg, amikor megmozdult. Furcsa volt a nd - Ivan ugy latta, mintha bajusza lenne, de lehet, hogy csak arnyek vetiilt az orra ala.- A vallasi irodalom az emeleten van - igazitotta el a konyvtarosnd, es elvette a kitoltott jelentkezesi lapot. - De nem tudom, talal-e valamit. A felso szint neptelen volt, es furcsan siiket. Cipoje koppanasa, ruhaja sustorgasa, a kohintes - azonnal elhalt minden hang, mintha a polcokon sorakozo konyvek nyeltek volna el.
