Irodalmi Szemle, 2019

2019/10 - Peter Karpinský: A legyek ura (próza, Mészáros Tünde fordítása)

- Anyam

megint elszedte az osszeset.

Ivan a sonteshez ballagott. Mikozben a sort varta, ugy erezte, mintha nezne valaki a terem sarkabol. Odakapta a fejet, de nem lilt ott senki, ures volt az asztal.- Szoval

akkor az Isten elgondolkodott - folytatta Laco, amint Ivan visszatert a sdrokkel es azt kerdezte: „Mennyi egyszer harom?” „Hat harom”, mondtam. „Es egy osztva harommal?” Ezen kicsit agyalnom kellett, de aztan mondtam, hogy cirka 0,3333333333. Erre az Isten, hogy „Na most akkor nezziik visszafele. Mondd meg nekem, mennyi 0,3333333333-szor harom”. Megint eltartott egy darabig, de aztan csak osszeraktam, hogy 0,9999999999. „Na latod” mondta az Isten, „ha az egyest egyszer szetszeded, nem lesz beldle egyes soha tobbe”.- Es

mi volt a masodik kivansagod? - kerdezte Ivan, akit nem nyugbzott le kiilondsebben a szamtani biiveszmutatvany.- Bizonyitekot

kertem ra, hogy letezik.- De

hiilye vagy, hat miert nem penzt kertel? - kopogtatta meg a homlokat Ivan. - Bizonyitekot kaptal legalabb?- Azt

mondta, nehany napon beliil meghal a szomszedom. Hogy ez lesz a jel. Csakhogy ettol elszomorodtam, mert szeretem a szomszedot. Neha megkinal cigivel... Tenyleg, nines egy bagod?- Nines.

- Kar.

Szoval megkerdeztem, hogy nem halhatna-e meg inkabb a szomszedasszony vagy az anyam. De azt mondta, hogy ez mar el van dontve. Aztan felebredtem.

Mikor Ivan enyhen benyomva hazafele tartott a kocsmabol, ket jehovistaba botlott. Az aruhaz elott alltak, keziikben legyezoszeriien szettarva a szines magazinok. Ivan megalit elottiik. Meg akarta kerdezni, hogy is van ez a dolog az isteni harmassaggal, meg hogy Laco nem csak kitalalta-e az egeszet.- Jo

estet! Maguk szerint hogy van - oszthatatlan az Isten, vagy ha megis szetszedjuk, akkor 0,3333333333 lesz belole? - szegezte nekik a kerdest.

Az egyik jehovista valaszra nyitotta a szajat, de abban a pillanatban megesorrent a zsebeben a mobilja.