Irodalmi Szemle, 2019
2019/10 - Peter Karpinský: A legyek ura (próza, Mészáros Tünde fordítása)
- Ugyan, kerlek, ne nevettesd ki magad. Lehet, hogy Hollandiaban akarkivel leallnak izelni a nok, de erre mifelenk normalisak vagyunk. Ivan figyelmesen hallgatta a beszelgetesiiket, es kozben Zanetat nezte, aki egy dsszehajthatd strandmatracon napozott. Levette a rovidnadragjat, csak a bugyi meg a triko maradt rajta. Micsoda combok, mondta volna minden bizonnyal Laco, Ivan baratja, ha latta volna a lanyt.- Zanetka, nem mutatod meg Ivannak a filagoriat, amit apu epitett neked? - fordult hozza Klara, talan hogy elterelje a szot a Legyek Urarol. Zanetka feltapaszkodott, es nagyot nyujtozott. Mint egy macska. Koversege ellenere meglepden rugalmasak voltak a mozdulatai. Kezen fbgta Ivant, es huzta maga utan. Ahogy lepett, fel-felhuzodott a trikoja, felfedve a fenekebe gyurodott feher bugyit. Ivan agyeka kellemesen belebizsergett.- Anyu azt mondta, hogy ilyen filagdriak vannak Angliaban is. Anyu azt mondta, hogy nyaron majd elmegyiink oda. Te voltal mar Angliaban? Egymas mellett iiltek a padon. Zaneta csacsogott meg egy darabig, aztan a flu fele fordult:- Ezt ismered? Ilyet szoktunk neha jatszani apuval. Ezzel a lany tenyere nagy, duci, rozsaszinu pokka valtozott, amely dt koverkes laban Ivan fele menetelt. Felkapaszkodott a nadragszaran a terdere.- Jon a bogar, jon, jon... - enekelte Zanetka, mikozben a rozsaszin pok egyre feljebb ballagott Ivan combjan.- Honnan ismered Klarat? - kerdezte Ivan hazafele menet a vonaton.- Egyiitt nottiink fel. A szomszedban laktak. Egyiitt jartunk altalanosba, meg kozepiskolaba is. Klara aztan egyetemista lett es ferjhez ment, igy lett belole doktorne. Hosszu ido utan most lattam eloszor, de szinte semmit sem valtozott: mindig valami extranak kepzelte magat. Most is azzal traktal mindenkit, hogy milyen gazdag, es milyen boldog. De hat mindig buta volt. Az egesz varos tudja, hogy a siirgos munkat, ami miatt a ferjenek a varosban kellett maradnia, Jarmilkanak hivjak. Csak o nem lat az orranal tovabb. Vagy nem akar tovabb latni. Masnap hetfo volt, Ivannak munkaba kellett mennie. Busz, porta, dltozd, szerelocsarnok, tizoraiszunet, csarnok, ebedsziinet, csarnok. A felkesz kompresszorokat forgatva a futoszalagon az jutott eszebe, hogy o is Zanetka egy kicsit. Egy precizen programozott, am nagyon egyszeru robot. Felemel, megfordit, felemel, megfordit, felemel, megfordit... naphosszat ugyanazok a mozdulatok. O csak segedje a nalanal sokkal tokeletesebb kompresszorhegeszto gepnek, csak a mester keze ala dolgozik. Ezen elkesergett egy darabig, de aztan azzal vigasztalta magat, hogy
