Irodalmi Szemle, 2019
2019/10 - Peter Karpinský: A legyek ura (próza, Mészáros Tünde fordítása)
- Na add szepen ide, majd en viszem, nehogy elbaszodj vele.- Fuj, de csunyan beszelsz! - haborodott fel Zanetka - Anyu azt mondta, hogy... Ujabb ferfi bukkant fel a kerti asztalnal. Iddsebb, munkaruhas. Zsiros bezbolsapkat gyurogetett a kezeben.- Erre jartam, oszt gondoltam, benezek, nem kell-e valami a Klarikanak - kozolte a jelenlevokkel. - Elhoztam magammal a szomszed legenyt is. A kerites fele fordult, odaintette az ott acsorgo fiut.- Gyere, koszonj a Klarikanak - majd, mintegy elnezest kerve, kbzolte a tarsasaggal: - Szegyenlos. Tudjak, milyenek ezek a falusi fiuk. A fiatalember kelletleniil kozelebb oldalgott, es mormogott valamit. A munkaruhas maga ele tuszkolta.- Mondom neki, gyere velem, flam, hatha akad valami javitanivalo. Ugyeskezu gyerek... Most fejezte be a szakmunkaskepzot. Kitiintetessel! Tiszta is, mosakszik mindennap. Vasarnaponkint meg eljar a templomba. Ministrait is... Mondd csak meg a Klarikanak, hogy ministraltal! A flu ujra mormogott valamit, a ferfi pedig folytatta:- Es egeszseges, mint makk! Kepzeljek, sohase volt meg fogorvosnal. Mutasd csak meg a Klarikanak a fogaid! A fiatalember szofogadon vicsoritotta volna, de Klara megallitotta:- Nem kell megmutatni! Lukac ur, jojjon holnap. Akkorra itt lesz a ferjem, o majd elszamol magaval.- Ugyan mar, mifele elszamolas. Szora sem erdemes. Segitek en szivesen, ha tudok. Meg ez a fiatalember is itt, ni. Jo gyerek, meg iigyes is, meg...- Holnap! - vetett hatarozott veget Klara a diskurzusnak, es hatat forditott a ket hivatlan vendegnek.- Jo, jo, akkor holnap. Viszontlatasra, kezicsokolom. Koszonj szepen a Klarikanak...
