Irodalmi Szemle, 2019

2019/10 - Peter Karpinský: A legyek ura (próza, Mészáros Tünde fordítása)

- Klari! - kialtotta az anyja, es szinpadiasan szetvetette a karjat. - Ezer eve nem lattalak! Ugy oriilok, hogy jelentkeztel vegre! Klara felallt, megvarta, mig egeszen kozel ernek; akkor jobbrol-balrol nyomott egy puszit Ivan anyjanak arcara.- Cs ’kolom - mormogta Ivan.- Ivko! Hogy megnottel! Ilyen kicsi voltal, ni, mikor utoljara lattalak! - lelkendezett Klara, majd kisse hatrabb lepett, es mindentudon kijelentette: - Tiszta apja. Tiszta apja!- Azt az idiotat ne is emlegesd - vagott kozbe ingeriilten Ivan anyja.- Hogyhogy? Meg mindig nem jdtt vissza?- Nem, de ott egy meg a fene, ahol van! - legyintett Ivan anyja, majd korbepislo­­gott: - Hat a te ferjed?- Bent kellett maradnia a varosban, siirgds munkaja akadt a rendeloben. Ivan anyja megerton bolintott.- Minket harmunkat elorekiildott, o meg majd jon utanunk holnap - magyarazta Klara.- Harmatokat? - kerdezte meglepetten Ivan anyja.- Igen, engem, Zanetkat es doktor Van Helsinket. A ferjem kollegaja, Hollandiabol. Egy konferencian ismerkedtek meg. Nem volt meg Szlovakiaban, meghivtuk hat hoz­­zank a hetvegere. - Es hoi van? - Elment jarni egyet. Barmelyik pillanatban itt lehet. Es ekkor valdban feltunt a nyaraldhoz vezeto uton egy hofeher dltonyds, szalma­­kalapos ferfi. Viccesen j art, kisse szokdecselve, mintha rovidebb lett volna az egyik laba.- Doktor Van Helsink. Gyerekkori baratnom - mutatta be egymasnak Klara a vende­­geket. Van Helsink galansan meghajolt, es kezet csokolt Ivan anyjanak.- Orvendek, Helsink ur - pirult bele Ivan anyja.- VAN Helsink - igazitotta helyre Klara. - Erre nagyon kenyesek. A „Van” azt jelen­­ti, hogy nemesi szarmazasu.

Next

/
Thumbnails
Contents