Irodalmi Szemle, 2019
2019/10 - Peter Karpinský: A legyek ura (próza, Mészáros Tünde fordítása)
PETER KARPINSKY A LEGYEK URA- Ivan, csipkedd magad! El fogunk kesni. Mint az apad, olyan vagy Pont olyan mamlasz. Mi a fenet csinalsz meg mindig a fiirdoszobaban?! - mergeldddtt az asszony, de hangja beleveszett a viz zugasaba. A fiatalember epp a borotvahabot kente szet az arcan. Mutatdujja hegyevel az orra ala is odamaszatolt egy kicsit, es belebamult a tukorbe. Osz szakallu aggastyan nezett vissza ra. Talan a Telapd.- Nem ismerlek - jopofizott Ivan -, de ha akarod, megborotvallak. Az dreg a tiikorben nyajasan elmosolyodott.- Na vegre! Majdnem egy ora hosszat voltal bent. Oltozz gyorsan! - siirgette az anyja. - Ott a ruhad a szeken. Reg el kellett volna indulnunk. A vegen meg lekessiik a vonatot. Klara, az anyja baratnoje a kerti asztalnal iilt, nagy sarga napernyo arnyekaban. Beka, pitypang alatt, gondolta Ivan, es ezt rendkiviil mulatsagosnak talalta.- Most meg mit rohogsz? - kerdezte az anyja.- Csak ugy. Az asszony ingeriilten vonta ossze a szemoldbket:- Tessek rendesen viselkedni. Nem hogy szegyent hozol ram! Klara integetett, amikor meglatta kozeledni oket a poros osvenyen, de nem allt fel, hogy elebiik menjen. Zaneta nyitotta ki a kaput. Mosolygott. Ahogy mindig. Dus fekete haja kekesen szikrazott a napfenyben, bore sima volt es csillogo, mint egy porcelantanyer, szeme ferden metszett.- Anyu azt mondta, hogy gyertek be - koszdntotte az erkezoket.- Nahat, Zanetka, hiszen te kesz nagylany vagy! - csippentette meg Ivan anyja a lany dundi pofijat. - Baratod is van mar? Zaneta a fejet razta.- De anyu azt mondta, keres nekem valakit - ezzel megfordult meztelen sarkan, es intett, hogy kovessek. A vendegek ovatosan lepdeltek a peldasra nyirt gyepen. Ivannak egy pillanatra olyan erzese tamadt, hogy le kellene vetnie a cipojet, nehogy osszetapossa.
