Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Sánta Miriám: Címtelen föld ; Schengen három hangra (versek)
SANTA MIRIAM CIMTELEN FOLD Talan el kellene mennem innen, valahova, ahol senki sem ismeri a nevem. Nem mintha itt ismernek, de ott, valahol egyaltalan nem ismernek. El kellene mennem innen, lennek ketszeres, haromszoros kisebbsegben a legnagyobb, mindig magyar mindig mas orszagbol mindig ujabb masodik nyelv. Talan el kellene mennem innen, valahova, ahol egy folyd az anyam, ahol az apam a poros uton szembejovo allat. Ahol ha vegigmegyek egy utcan, festett arcu emberek merednek a semmibe, ontudatlanul mormoljak imadsagaikat, es ha kezemet a kezeikbe fektetnem, azt is elmorzsolnak, mint az illatos fabogyokat, csontdarabokat, zoldes rezkarikakat, gombokat. Talan el kellene mennem innen, valahova, ahol ha felnezek az ejszakai egre, fekete lyukak megsemmisito ereje tekintene vissza ram es megnyugtatna: te is egy halott csillag fenye vagy, benned is az utolsokat rugja a nap a kesei telben, benned is sokan talalnak menedeket akkor, amikor eppen elfogyni kesziilsz.
