Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Mint egy utazás: A „Juhász Ferenc 90” című konferencián elhangzott beszélgetés szerkesztett változata (résztvevők: Bajtai András, Magolcsay Nagy Gábor, Nagy Márta Júlia, Sirokai Mátyás; moderátor: Nemes Z. Márió) / JUHÁSZ FERENC
feldolgozza, modern elemekkel vegyiti, sokszor nagyon zavarba ejtd eletrajzi metalepszisekkel. Ennyire en sosem lennek meresz, de talan meg ezt is megkiserlem neha varialni vagy folytatni. I BA: Egy eposzt egyszerre vagy egyben nyilvan sosem olvastam el, de engem mar kamaszkoromban rabul ejtett Juhasz latomasossaga, a vizionariussaga. Olyan erzesem volt, mintha egy vegtelenitett tuzijatekba bamulnek, ami azzal is fenyeget, hogy a vegen epilepszias rohamot kapok, de megis orom belemenni. A konkret kolteszettechnikai megoldasai, mint a szooszszetetelek, a jelzohalmozas a mai napig hatnak ram. Mindig tul sok jelzot rakok peldaul, es aztan ki kell huzni oket, es lehet, hogy Juhasz petei vagy larvai keltek ki a fejemben. Ott vannak a szodsszetetelei, arra kiilon programot kene irni, ami kigyujtene es katalogizalna oket. De az is oriasi elmenyt jelentett mindig, hogy hihetetlen nagy tavlatokat jar be a szepsegtol a csunyasagig, a gyonyorusegtol a bizarrig, akar egy rovid reszleten beliil is. Tehat egyszerre teszi a szamba az ezereves konyakmeggyet es a kethetes mocsingot, es ez a hihetetlen lirai-gasztrondmiai kaland tovabbra is lenyugoz. Mely csodalattal tolt el, es kozben egyre jobban tisztelem azt az alkotoi mentalitast, hogy hisz a sajat viziojaban, nem foglalkozik azzal, hogy mi ugyan rajongva olvassuk, de masok talan nem annyira. Meresz filmes hasonlatok jutnak most eszembe, Terrence Malick vagy Lars von Trier, akiket ugyanugy bantanak es szeretnek, de mindnyajan nagyon hisznek a viziojukban, es ez bennem tisztelet valt ki. I SM: Szamomra kiilonosen inspiralo, hogy nem voltak elotte tabuk, barmit meg mert csinalni, es igy olyasfajta totalitas van jelen a kolteszeteben, ami egeszen hajmeresztd, csodalatos es lenyugozo. Felkaptam a fejem arra, amit Gabor mondott, de en mashogy fogalmaznam meg a hatasat. Beinditja a fogaskerekeket, ezzel nagyon egyetertek. Ha rakap az ember Juhaszra, egy fura tudatallapotba tud keriilni, es az a suruseg vagy ledobja, vagy beszippantja az embert, de ha beszippantja, nagyon tudja vinni. Csodalom azt a hihetetlen energiat, ami ezeket a szovegeket letrehozta, es ami atsiit a muveken es megmozgatja az olvasot. Ez fantasztikus, es nem is annyira gyakori, foleg ebben a surusegben. A mereszsege es a totalitasa nagyon inspiralo. De van egy olyan erzesem, hogy mi azert szeretjiik, mert lehet es meriink vele garazdalkodni. Van a juhaszi hangban egy olyasfajta fensegesseg, magasztossag meg szentseg, ami elidegenito tud lenni, de ha ezen tullepsz, akkor egy televenyben, egy dzsungelben talalod magad, es ez oriasi kaland. INZM: Nagyon izgalmasokat mondtatok, a fantazia, a latomasossag, a totalitas-vizidi mind elokerultek itt, meghozza pozitiv kontextusban, de erdekes, hogy bizonyos esztetikai pa-