Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Simon Márton: Első részletek a Rózsaszín könyvből (vers)
Ez a vonat szo szerint a vegtelenbe tart, korben rozsaszin a taj, halk zene szol, a szovege valami olyasmi, hogy egy steak van a szivemben, nem is ertem. Ez a varos a vonat ablakan tul csak a messzesegben letezik, nem lehet kozel menni hozza. A fulkeben szemben ket szellem, oliikben keresztrejtveny. Nem emlekszem, hoi szalltam fel, es feld, hogy nem erem meg, hogy odaerjiink. Arra gondolok, vajon en az a hang vagyok-e a fejemben, amelyik azt ismetelgeti, meg fogok oriilni, vagy a masik, ami azt mondogatja, igazibol semmi baj. Legalabb ez a kattogas nem beldlem jon. Szeretnek most ugy oriilni, mint egy par frissen fott virslinek, vagy egy szep kialakitasu, ahhoz kepest jutanyos aru tesztaszurdnek, de az eldrejelzesek szerint tegnap orokre elfogyott a forro viz. Ha barki azt mondana, ez nem egy vasuti fiilke, hanem egy lakas, emelet, ajto, hogy az ott a park, ez itt a laptopom, benne a szokasos nepirtas, ne higgyenek neki. A kovetkezo megalld az eleten ragodva forgolodik, vizszintes, ket betii.
