Irodalmi Szemle, 2019

2019/5 - LENGYEL - Szászi Zoltán: Mióta ő nincs... Az én kórtársaim (próza)

talom, s valaki ezt is megengedheti. Embert feltard, anatomiai finom rajzaid szanaszet, kiterjesztett kezu ferfialakod talan mar elhagyta a naprendszert, hisz repiilni akarunk, messzire, mint almodtad! Maig ujraalkothatok a gepek, de bizonyitott, hogy nem jol hitted a repiilest, es az eroditeseidnek ma mar az uj fegyverekkel szemben semmi ertelme nines. Ha tudnad, hogy az utolso vacsora eppen csak megmaradt, mert bombatalalat vitte el a refektdrium masik felet, s dlomgolyok furtak lyukakat a templomok falaba, ugyis megfestened? Ennyire mulekony minden? Ennyire! A meritett papirba oly konnyen harap a lang, a vasznat penesz tamadja, tiszta szerencse, ha valami epen megmarad multbol a jelennek, hogy vigyazza azt a jovdnek.

A mester, Leonardo felezer eve halott, Ambois mellett, a frankok foldjen szolt le erted az urnak angyala, hogy gyere, szolga, pihenni, megterni itt az idod! Ecsetet tegy le, ne feszits uj vasznat regi keretre, eltorik az! Tested hova teszik le, s ott meddig marad? Mi hat a let? Tenni kell vagy a gondolat a vezer? Hiszed meg sajat mondasod: „Mikent egy jol toltdtt nap utan boldog alom kovetkezik, ugy a jol eltbltdtt elet utan boldog halal var”? Sirod allitolag a kiralyi kapolnaban, s el a legenda, I. Ferenc, maga a kiraly fogta volna szep dreg fejed, mikor gyengeden suhintott a kaszas, s a feny kialudt. Felezer ev. Majus masodik napja. Ambois.

Tudom, ki voltal, de ki vagyok, kerdik a keseiek, kerdezi a ma. Nezziik csak, ime, egy erdekesseg, hogy kisse elgondolkodhassunk. „Ha ugy erzed, hogy jelentektelen vagy, gondolj arra, ket ember, apad es any ad szerette egymast, hogy te megsziilessel. Es ugyanigy szerette egymast negy nagyszulod, 8 dedszillod, 16 iikapad es 16 ilkanyad. Ha 25 evet szamolunk egy generaciora, 500 ev alatt 1 048 576 ember szerette egymast, hogy te megsziilethess.” - ezt allitja bizonyos Genne Britton nevu ember, aki esupan egyszeru