Irodalmi Szemle, 2019
2019/5 - LENGYEL - Szászi Zoltán: Mióta ő nincs... Az én kórtársaim (próza)
matematikai muveletet hajtott vegre. 1019-nek majusaban, felevezreddel halalod elott Italiaban sarjado gyokereidtol, egymillional tobb emberen at vitt volna az isteni rendeltetes? Hogy olelkezzetek, mert neki ekkor kell elmennie? Ilyen szikar es kiszamithato lenne a vilag rendje? Semmit nem tudunk! Nezni a tajat, szivni be az estet, inni majus kelyhet, domb moge gurulo napot veresbe hullani s kelni a reggeli heves madardalcsatakra. Nezi az ember az ujjat, a tenyerben bujkalo erdekes es titkos vonalakat, tapasztalja a vilagot erzo hus es szaraz tapintast az ujjak begyen. A kep kimerevul, az ido idotlenne valik. Harang szol. Mehek teszik dolguk. Isten nem kesziil semmire, a teremtes apro mozdulatait rahagyja az emberre. Fest Leonardo. Nezem.
