Irodalmi Szemle, 2019

2019/5 - LENGYEL - Szászi Zoltán: Mióta ő nincs... Az én kórtársaim (próza)

Vizholyagot teremtd sarlo nyelet, mely kemenyfa, s riicskei ugy nyomjak a tenyer szerelemvonalat, hogy elmelyiil az, mint a patakok, ha hegyekrol lehorkano gyors vizek kimossak a melyet a foldnek, s kibuknak onnan aranyat magukban orzo titokzatos ercek. Faj a tenyer, es a derek is, nem az olelestol, de a zizzeno szenanak vald sulyatol. Jo latni megis, a zsenge elso kaszalas utan majd dus tejjel ajandekoz a tehenke, s a fiatal iiszo szore fenyesul, oldala reg nem horpad, hisz lassan itt az elles ideje, a napra bujik a kisborju! Ami faj, az mind mulik, mar mosolyognak a vertanuk az oltarkep oldalan. S a megvalto tudja a dolgat, kiarasztani kell a szentlelket, hisz majus van, elmult a gyasz ideje, itt az ido menni a mennybe, s kiterjeszteni a hatalmat, hitet. Alazatos, hitet tisztan megelo is akad bizonyost! Roluk, ilyen lanyokrol leste el Leonardo a szentek es angyalok testenek harmoniajat. Az angyali iidvozletet fogado Maria szeme szine annak a zsoltart jol eneklo lanynak szemevel hason, ki mindig elsonek er be s utolsdnak ter ki a karzati helyerol, es cseng a hangja, sargarigonak nines olyan tiszta trillaja, mellyel utanozni tudna, mikor azt enekli: Gloria! Ki tudja, milyen banat piheg a lelken, mi huzza vallat le, miert nem emeli fejet az eg fele? Csak szomorun s fajdalmasan nez az oltar fele, mint aki vagyakozik. Finom vonalakkal ad neki orokletet Leonardo! Eziist ironnal vazolja fel valla kereket, s keblenek mozgasat, melyben a szarnyas szep piros ttido a hegyek levegojet kerengeti, s a sziv megemeli a keblek halmait, ha gyors dobogasra indul, mert elkapott egy barna tekintetet a mesterek padja felol. A lany eneke ekkor er fel az Urhoz, aki mindent elintez, s lesz ugy, ahogy lennie kell! Tanuja e mese folytatasanak majd az erdo alja, s a minden hangot elsodro szel.

A mester felezer eve halott! A festek mind megfakul, s a fa, mire szurkos alapjat felraktak a kepnek, kiszarad, megvetemul, a rejtett gdresok mind kihullnak s szalkak meredeznek a lapbol. Igy vannak a falak is, azok is mind erzik az esot, a havat, a szel jarasanak fordulasat, kormat a rosszul bntott gyertyaknak, a bekuszo kodot, a gepbol zuhand bombat, mind megsinylik. Az anghiriai csata elveszett, talan elfalaztak es ott varja a csatakiirt megszolalasat valamely mas festmeny hata mdgott. Emlekszem, a Mona Lisat elloptak, de volt olyan, aki festeket loccsantott ra, irigysege megbolonditott. Maig nem tudjak megfejteni, faj vagy mosolyog? Ilju Krisztusod a legfrissebb hirek szerint egy olajmagnas szalonjaban a falon, szobadisznek, mert ugye a penz a ha-