Irodalmi Szemle, 2019
2019/5 - LENGYEL - Herczeg Ákos: Az intimitás titkai. Ady Endre Léda asszony zsoltárainak margójára (tanulmány)
az ertelmezest kapjuk, amelyet Diosyne es Ady ismert (vagy ismertnek velt) kapcsolata nyoman elvarunk. Eldremutatobbnak tunik tehat arra rakerdezni, hogyan arnyalja a versrol alkotott kepiinket a szinre vitt heja-par ambivalenciaja. Az utrakeles mozzanata rogton az elso sorban fesziiltseget teremt a heja mint szerelmes es a madar biologiai valosagvonatkozasa kozott, dhatatlanul megfogalmazva azt a kerdest, hogyan tekintjiik a vers torteneseit, ha a kepek behelyettesithetoseget rendre kibillenti azok referencialitasa. A vers ugyanis egyszerre hiv fel a beszelo hejakent torteno azonositasara es bizonytalanitja el ujra es ujra e tekintetben az olvasot: a „vijjogo kergetdzes”-hez hozzarendelt (a cim altal is megelolegezett) nezoponthoz peldaul csakis egy ovatlan elemzoi dontes kapcsolhatja az utrakeles mint koltozes (az Oszbe vald mozgas eseten kuldndsen motivalt) kepzetet, ugyanis a heja (Accipiter gentilis) nem kdltozd, hanem allando madar, es az iddsebb peldanyok nem is hagyjak el a feszek kornyeket, szemben a gyakran kdborlo fiatalabb egyedekkel.9 Utobbi belatas szinten nem mellekes abbol a szempontbol, hogy a folytatas tanusaga szerint az utrakelest meglehet, epp a kisse „szarnyaszegett” beszelovel szemben a maguk dinamizmusaval fellepo utana kovetkezok („Uj rabldi vannak a Nyarnak”) motivaljak, vagy direktebben fogalmazva, kenyszeritik ki. A Nyarbol torteno kiuzetes innen nezve annak a torvenyszerusegnek a sziiksegszeru fejlemenye, melyet Ady elso koteteiben a szerelem kikeriilhetetlen mulasa vonatkozasaban mar tobbszbr korbejart. E szimbolikus konstrukcidban azonban amellett, hogy burkoltabban van jelen ez az onmagaban nem tul nagy hordereju tapasztalat, de arnyaltabban is fejezodik ki mindez. Lathatoan nem tavolkeriilesrol vagy a masiktol vald elidegenedesrol van ebben a versben szo: a szerelem itt akkor valik a ket „heja-madar” vegzetszeru bsszekottetesenek tukreben 9 Vo. Schmidt Egon, Maddrlexikon, Anno Kiado (h. n., e. n.), 137.
