Irodalmi Szemle, 2019
2019/5 - LENGYEL - Herczeg Ákos: Az intimitás titkai. Ady Endre Léda asszony zsoltárainak margójára (tanulmány)
a megszolitott „hattyui kepe” kdzti (terben es iddben egyarant) athidalhatatlan tavolsagot (leven a „kigyiilas” meg nem jelent a vers kepi vilagaban valddi egymasba olvadast, sem tenyleges „felhevulest”), hanem mintegy maga hozza azt - az iras aktusaval - letre. Ez esetben ketsegkiviil tullep a koltemeny a fizikai elmeny visszatiikrozesenek jol ismert technikain.4 A verscim altal sejtetett konkret tapasztalati hatter anelkiil oldodik fel a jelzett eltavolitas soran, hogy rajta keresztiil egy kezzelfoghato „eletrajzi narrativa”5 bontakozna ki, felszamolva egyuttal a kozvetlenseg, a masikhoz fordulas, illetve az en (masik altali) onfelmutatasanak evidenciajat. 4 Szili Jozsef, „Legy, ha te birsz, te »vilagkdltd«...”, Balassi Kiado, Bp., 1998, 126. 5 Eisemann, i. m., 161. A Leda asszony zsoltarai ciklus mindenekelott tehat a szerelmi szituacio transzparenciajat szamolja fel. Ady a „Montblank-ember” nyomdokan korabbi koltdi gyakorlatanak azt a vonasat irja felul, hogy rendre egy-egy jol kbrvonalazhatd konkret tapasztalat es az ebbol kovetkezo erzelmi allapot szavatol a megnyilatkozas hitelessegeert (es viszont), ami egykent erinti a beszeld es a masik fel azonosithatosagat: a Versek koltemenyeinek fo tetje, hogy a lelkesedes es a csalodas vegletei kozt mozgd foszereplok vilagos peldaja mintegy tanulsagkent szolgaljon az erzes ambivalenciait sajat elmenyei alapjan elismerd olvaso szamara. Egyes darabok nem is torekszenek masra, mint az „dnmagaert beszeld” szerelmi tortenes rekonstrualasara: A nagy szerelembol... az onszembesito versek klasszikus dramaturgiajat kovetve egy kapcsolat romjairol tekint vissza a remenyekkel teli kezdetek naiv letallapotara, egykent mutatva fel a szerelmi erzes legfobb sajatossagakent a megalapozatlan bizakodast es az ismeri el ennek vonatkozasaban - sajat tapasztalatanak bizonyitoereje nyoman - a csalodas elkeriilhetetlenseget es az eltavolodas visszafordithatatlansagat. „A nagy szerelembol / Nem maradt meg semmi. I A multat olyan jol I El tudtam feledni: I Nem emlekszem masra: I Csak a bucsuzasra.” A szikar, tenyszeru megallapitasok ebben a strukturaban nem csupan az egykor langold erzes vegenek egyertelmu jelzeseit mutatjak, hanem a sajatkent megjelenitett esemenysor olyan univerzalis tapasztalatot sejtet, melybol a szerelem altalanos termeszetrajza is kiolvashatd. „Ne busuljunk rajta, I Nem segitiink rajta. I Jozannak kell lenni, I A vilag azt tartja. I Regi mese, regi... I Kar rola beszelni!” Az erzes felforgato elmenyerol a korai Ady-liranak lathatdan keves mondanivaloja van azon osztottsagon tul, amelyet az en identitasaban a remenyek szertefoszlasa eredmenyez. Nem
