Irodalmi Szemle, 2019

2019/4 - Lénárt Tamás: Énvesztés, szótapadás, saját ritmus. Az autizmus emlékezéspoétikája a Világló részletekben (tanulmány)

amely peldaul mas megvilagitasba helyezi a Vilaglo reszletek kapcsan - a szerzo altal is - gyakran hangoztatott „torteneti hitelesseg” es „dokumentalhatdsag” kerdeset is, hiszen itt sosem „valos” es „valotlan” (vagy „fiktiv”) all egymassal szemben, mint inkabb a szenzualis, erzeki valosag (amely megtapasztalhato - mint pl. a forrasok „materialis” valosaga, helyesirasa stb. vagy velelmezett, imaginalt is lehet, mint peldaul a Mezei Ernd beszedet meghatarozo beszedhiba) iitkozik a „torteneti” valosaggal, a „fogalmi igazsag” birodalmaval. Ekkent erthetoek a szoveg nagyivu, majdhogynem az egesz narrativ struktura terhet viselo „forrasanalizisei”, a tiszaeszlari eset orszaggyulesi vitaja (1/138. kk.), a volt cseled, Papanek leveleinek aprolekos olvasasa (1/290. kk.) es, termeszetesen, Nadas Magda oneletirasanak tobb forrast (nyomtatott emlekiratok, keziratos valtozat, az esti „vallomasok” szobelisege) jatekba hozo revizidja, vagy akar Kojsza Ilona „felnyild seb”-kent bemutatott szobeli elbeszelese (1/394.), amely a szemelyes erintettseget kozvetleniil kapcsolja atfogo emlekezetpolitikai tanulsagokba. Kojsza Ilona tortenetet, vagyis a Rajk-perek „masik”, „valodi” oldalanak elbeszeleset szinten egy, a fentiekhez hasonlo „szotapadas” vezeti be (1/389-390.):

Errol a masik epiiletrol Cserepfalvi nem tesz emlitest, de apankat egy hosszu folyoso vegen egy olyan szobaba vezettek be, amelynek nem az utcara, hanem erre a hatalmas, felkovezett udvarra nezett