Irodalmi Szemle, 2019

2019/4 - Lénárt Tamás: Énvesztés, szótapadás, saját ritmus. Az autizmus emlékezéspoétikája a Világló részletekben (tanulmány)

tent a 2014-es megjeleneshez kepest, amelyek koziil az autizmus emlitese mellett fontos, tartalmat is erinto modositas a „Bruckenkopf”-utalas beszurasa (az alabbi idezetben ki­­emelem azokat a reszeket, amelyek nem vagy maskeppen szerepeltek a Holmiban meg­­jelent valtozatban): Vartak a kovetkezo robbandst, de csak a fold rendiilt, vele rengett, zorgott, csikorgott es reszketett a haztomb. Talan eppen a ponton, a razzia vagy a szabotazs voltak a legelso idegen szavak, me­­lyeket specifikus hangzasuk miatt megjegyeztem, ertettem is. De meg a Briickenkopf sem volt idegen, amikor eloszor megtanultam, hogy mitjelent. Igen koran, haborus filmekbol tanultam. Der Briickenkopf, der Briickenkopf, orditottak egymasnak a menekiilo, oldal­­kocsis motorjaikba ugralo nacik. Mar negyevesen elteltem a szavakkal, a hangzassal, a gesztusokkal, a rohanofolyo latvanyaval, a suru, sargdssziirke emulzio hatalmas to­­megenek sebessegevel es roppant erejenek tudataval. Mindent elragad. Ez a minden, a magam kis mindensege, nem mimetikusan, hanem empatikusan ragadott magaval es kotott le mindorokre. Nem en tettem magameva a szavakat, az informaciokat, az emo­­ciokat vagy a jelensegeket, hanem a szavak es a jelensegek sodortak magukkal engem. Bekeritettek, lenyeltek. Felszivodtam benniik, engedtem nekik, barmelyiknek engedtem, barmikor bekebeleztek, s igy hatoltak el a felfogasomig. Ha lett volna, ha van is, ezekben a pillanatokban elveszitettem toliik az enemet. A masjaratokon erkezo ismereteket nem tudtam felfogni, nem ertettem. Enyhen autista lehetek, minden bizonnyal, csakhogy ezt sokaig, nagyon sokaig, ege­­szen az idoskor kiiszobeig magam sem vettem eszre. Illetve nem vettem tudomasul, hogy masoketol eliito afelfogasom jellege. (1/180.) A megidezett jelenet dramaisaga - nemi attetellel egy robbanasrol, a Margit hid felrob­­bantasarol van szo - nem feledtetheti az olvasoval, hogy valdban a megismeres egy korai folyamatarol, pontosabban a megismeresfolyamat emlekezeterol van szo, s ekkeppen lesz a passzus a Vilaglo reszletek szovegfolyamanak jellegzetes epitokove. A folyamat tobblep­­csds, es igen osszetett. A kiindulopont egy igen erzeki elmeny - a robbanas -, amelyhez szavak kapcsolodnak, a szavakhoz azonban rogton „hangzas, gesztus, latvany” „emulzi-

Next

/
Thumbnails
Contents