Irodalmi Szemle, 2019

2019/4 - Plonicky Tamás: „Amúgy, Eszti!" (próza)

inkabb felhagytam vele, es letettem a picsaba. Kozben, mlg ezeken, vagy ilyesmi dolgokon pdrogtem, valaki megnyomta lentrol az ajtdcsengdt, es emlekszem, arra gondoltam, hogy noha a szamitottnal korabban erkezik, biztos az az „elvont tyuk” lesz; megjegyzem, tenyleg o volt, ugyhogy kinyitottam neki az ajtot, es megvartam, mfg feljon, meg persze titkon drill - tem is, mert ha a szoke „kek poni” cicababa visszair, akkor kimehetek vele egy kurva kavera, es megprobalhatom neki eljatszani, hogy a megismerkedesiink reszeg estejenek ellenere is en vagyok a vilag legerzelgosebb, legerkolcsdsebb faszija, es vegighallgathatom a netto szentimentalis faszsagait, pusztan azert, hogy egyszer majd valamikor szettegye a labat. A lepcsohazbol, ha jol tudom, kozben lekiabaltam ennek az uj tyuknak, hogy harmadik emelet, aztan meg nyitva hagytam az ajtot, hogy be tudjon jonni; erre kisvartatva feljott a lepcson, majd elkezdett ujra kopogni, ami miatt, emlekszem, enyhen fel is huztam magam, vagyis ot is ostobanak neztem, arra gondolva, hogy miert kopog, ha egyszer nyitva van, de azert kinyitottam neki, azaz beengedtem az egyebkent is nyitott ajtdn, mert azon morfondiroztam, hogy ha mar egy haztartasban fogunk lakni, lassa, hogy nem vagyok egy faszkalap. Tisztan emlekszem ra, hogy kisse erdsebb, de csinos testalkata, tepett rovid barna haja, barna szemei, formas area volt; a szerelese piros-fekete csikos elnyutt kdtott pulover, farmernadrag, fius oltonykabat, egy hatizsak, meg egy valltaska, amit peace, The Doors, meg Nirvana zenekar, meg ilyen es ehhez hasonlo kituzok diszitettek. A tasijara szep, cikornyas betukkel, es ez mindmaig abszolut megvan, az volt felhorgolva, hogy „az elet egy telibebaszott akaefavirag.” A tyuk bejott, es ez is ugy remlik, mintha csak tegnap lett volna, azt mondta, hogy szia, majd befordult a baloldalra, es megkerdezte, hogy ez az o szobaja-e, en meg, emlekszem, azt mondtam neki, hogy igen, ez a kicsi a te szobad, o pedig siman bement, es nehany masodperc utan minden ok nelkiil csak ugy, jol hallhatoan azt kialtotta, hogy „ez a szoba meglehetosen szar”. Majd siman kijott es befordult jobbra, es ez is teljesen remlik, megkerdezte, hogy ez a szoba az en szobam-e, amire en, ha jol tudom, biiszken azt mondtam neki, hogy igen, ez a tagasabb pedig az en szobam, amire o azt valaszolta, hogy „ez mar sokkal jobb”, es ugy, olyan termeszetesseggel zakatolt be szobamba, es pakolt le az agyamra, mintha megdumaltuk volna, hogy kicsereljiik; majd felallt, es nagy lazan azt sziszegte, hogy „itt biidos van”, es kinyitotta az ablakot, majd egyenesen ram nezve, es erre is tisztan, mondhatni tokeletesen emlekszem, hozzatette, hogy „egyebkent te is biidos vagy, ugyhogy rad feme egy zuhany”; ettol pedig, ugy remlik, hogy ugyancsak teljesen lehidaltam. Emlekeim szerint azt, vagy valami olyasmit nyoghettem, hogy kosz, es biztos vagyok benne, hogy nem keves hatso szan-