Irodalmi Szemle, 2019
2019/4 - Plonicky Tamás: „Amúgy, Eszti!" (próza)
effele jellegii gatlastalan nyomulasrol ma mar felnottkent viszont, azt hiszem, teljesen leszoktam. Amugy a nem tul erzelgos wc-re hivasra a csillivilli cicababa - talan ecsetelnem sem kell - barmennyire is ostoba volt szegeny, termeszetesen nemet mondott, meg azt hiszem, ki is nevetett kicsit, ami, akarhonnan nezem, megalazo, de dsszevetve a nemet-mondasaval, egyben tiszteletre melto, meg talan erkolcsos dolog is volt a reszerdl. De visszaterve a meghivasra: mar tobb evtizeddel ezelott tudtam, hogy a visszafogott, jozan kavera hivas ez utan az este utan valami olyasmi, mintha mutatni akarnam, hogy maradt meg bennem abbol a meltdsagbol, amit a reszeg wc-re invitalassal egybekotott „gyerebabazassal” ott, azon a bizonyos bulin teljesen odaadtam neki; de hat ezt csinaltam es felvallaltam, mert en, azt hiszem, termeszetembol adoddan ilyen voltam es vagyok talan mind a mai napig. Elobb dugok, illetve dugnek, aztan ismerkednek, kiveve a gatlastalan nyomulast persze. Szoval aznap vele szerettem volna tolteni az estet, ami ugyancsak kepmutatas, mert igazabol nem volt szimpatikus; azt hiszem, nem az estet szerettem volna vele tolteni, hanem ot magat szerettem volna ugy teljes egeszeben megtolteni, mindenfajta jopofiskodas meg alromantika nelkiil, meg persze anelkiil, hogy vegighallgatnam a netto szentimentalis faszsagait. Egyebkent a dolgok azota sem nagyon valtoztak: mostansag sem tudok dugni ugyanis anelkiil, hogy meg ne hallgassam az adott kiszemelt netto szentimentalis faszsagait; megbizhatoan egeszseges luxuskurvakra meg termeszetesen napjainkban sines eleg penzem. Viszont emlekszem, aznap delutan jo lett volna egyben otthon, a berelt szobamban is maradnom, mert az uj lakotarsam, aki allitolag, es ezt hallomasbol tudtam, egy „elvont tyuk”, epp bekoltozni kesziilt, es mivel nem volt kulcsa, es a tobbiek dolgoztak, vagy a fene se tudja mar, hogy epp mit csinaltak, de az biztos, hogy nem voltak otthon, ugyhogy az uj csaj nem tudott bejonni a hazba, es emlekszem, ezert nekem kellett otthon maradnom, hogy kinyissam neki az ajtot. Ettol pedig az aznapi, a cicababaval torteno esti dugasnak a lehetosege is szinte teljesen szertefoszlott; plane ugy, ha az uj „elvont tyuk” addig nem erkezik meg, amig a szoke „kek ponim” elfoglalt. Meg kell hagyni, nem tudom, hogy akkoriban mi aggasztott igazan, mert teny, hogy azokban a napokban komolyan elegge fosul ereztem magam a boromben, meg nehezen eltem meg a hetkoznapjaimat, meg talan az eletemet ugy teljes egeszeben, nem is beszelve arrol
