Irodalmi Szemle, 2019
2019/3 - KELET-KÖZÉP - Forgács Péter: Bogárka (próza)
FORGACS PETER BOGARKA Kesve erkezik. A kdnyvbemutatd mar tiz perce tart. Ovatosan, labujjhegyen kozeliti meg az dtodik sor szelso szeket. Bocsanatkeron felenk mosolyog. A szerkesztom epp egy ujabb kerdesen tori a fejet, igy eszre sem veszi dt, en batoritoan visszamosolygok ra, majd folytatom a felolvasast. Szeretem ezt a novellat olvasni. Anyamrol szol, arrol, ahogy fiatalon elhagyott benniinket. Ez az elso, es ki tudja, talan az utolso bemutatom a fovarosban. Kiadomnak hala, egy jo nevu konyvesboltban ucsorgiink, tizenoten-huszan, tobbnyire volt diaktarsaim, akiket az egyetem utan bekebelezett a nagyvaros, aztan meg nehanyan a szakmabol, meg persze egy-ket rokon. Es o. A felolvasast koveto taps kozben ujra koriilnezek. A tekintetekbol ugy tunik, tetszett nekik. Aztan azon kapom magam, hogy megint dt nezem. Kisse elore hajolva hosszu ujjaval lapozgatja az oleben piheno kotetet, a szemebe szediil egy hajtincs, fejet kisse balra biccentve visszaigazitja a jobb fule moge, mikozben elovillan arany fiilbevaloja. Ez a mozdulat... Egyre inkabb erzem, hogy ismerem valahonnan. De ha ismerem is, nagyon regen nem lattuk mar egymast. Mark, a szerkesztom, felteszi a kovetkezo kerdest. Most afelol erdeklodik, nem tartom-e tul meresz kitarulkozasnak, hogy anyam halalarol irok, amire legszivesebben azt valaszolnam, hogy nem, de hat tudom, ennel azert tobbre vagyik, ezert a valosag es a fikcio egeszseges elegyerol kezdek el hablatyolni, majd felteszem a kerdest, vajon ki allitotta, hogy a novellaban az en anyamrol van szo, es ha rola is, mindannyiunknak van anyja, es egyszer valamennyien elvesztjiik a sajatunkat, szoval szerintern a tema nem tekintheto tulzdan szemelyesnek. Kozben azon kapom magam, hogy parhuzamos uzemmodba kapcsoltam: a valaszadassal egyidejuleg a non
