Irodalmi Szemle, 2019

2019/12 - ÁLNÉV - Komor Marcell: Ilyenek a fák, amikor senki sem látja őket (Részletek, próza) / ÁLNÉV

leiket. A tarsaid pillanatok alatt szetroppentek, nem maradt senki a szinhazban. Erted senki sem jott. Tanacstalanul alltal az epulet elott, a gyer megvildgitasban, az elneptelenedett teren. Elindulj hazafele vagy tovabb varj ~ra? Egy kozepkoru no keriilt elo a szrnhaz valamelyik szdgletebol, talan az egyik jegyszedo vagy kellekes lehetett. Az arcara mindenesetre nem emlekeztel odabentrol. „Hat teged meg ittfelejtettek?” - kerdezte, es ragyujtott az epulet sarkaban, toled olyan tavolsagban, hogy az eppenseggel egyarant feljogositott a valaszadasra es a kerdes nema tudomasulvetelere. „Nem, csak kesobb jonnek ertem” - dormogted az orrod ala. Lopva nezted a derekan megtamasztott ujjait a bordora festett kdrmokkel, ahogy a kozottiik ego cigaretta f noman remeg. Hirtelen ~ alakja volt ki a sotetsegbol, meg meglepodni sem volt idod. „Itt vagyok” - mondta „Gondoltam, hogy elobb er veget”. Magad sem vartad, de melegseg ontbtt el, a megkonnyebbiiles hullama. Mintha valami belso kesztetestol vezerelve meg akarnad magyarazni a helyzetet, apadra mutattal, es a dohanyzo no fele intezve a szavaidat azt mondtad: .„Edes~m”. A nd eppen beleszivott a cigarettajaba, ~ pedig ko­­moran legyintett: „Na, gyere, menjiink”. Mar a villamoson kapaszkodtatok, amikor nyomatekosan kozolte: „Ne hivj edes~mnak. Nem szeretem. ~m. Ha minden kotel szakad.” (-> betegseg) helyvaltoztatas: Az utca sarkatol szamitva a masodik haztomb tetejen, a meredeken emelkedo cserepek kozdtt, de tenyleg a teton, egyfacsemete nott. A buszmegallo tovebbl lehetett latni, mindig megnezted, amikor ~d az ovodaba kisert. ~ szerint csak onnan, ahonnan te lattad, latszott ugy, hogy a facsemete a teton, a cserepekbol nott ki: voltakeppen a haz belso udvaran allo hatalmas gesztenyefa koronajanak egyik fatal hajtasa volt. Viharosabb napokon, amikor teged is majdnem elfujt a szel ~ mellol, attol feltel, egy orkan ki fogja tepni a tetobbl, vagy keresztbe tori a vekony torzset, annyira vedtelen. Ilyenkor a facsemete eltunt a teto mbgott, a kekesszurke eg sikja bezarult a cserepekevel, gomboc keletkezett a torkodban. Mar-mar arra gondoltal, vege, tdbbet nem latod, de akkor megint alabbhagyott a szel, es a facsemete felegyenesedett a cserepek folott. Az iskolaban ugy tanitottak, hogy a novenyek csak helyzetvaltoztato kepesseggel rendelkeznek, helyvaltoztatoval nem. (-> bab) jelenlet: ~ ult a teritett asztalnal, a villa elevel kaparta a tanyerrol az odaragadt maradekot, kdzben magyarazott. [Az asztalnal mindenki kussolt, ha ~ beszelt.] A villa sikoltozott a tanyeron, ~ magya­­razott, szemek lesiitve. Aztan ~ kezebe vett egy darab kenyeret, szepen korbetorolte vele a tanyert. Amikor ujra odapillantottal, mar szintefenyes volt. ~ meg mindig magyarazott. A zsebebol elovett egy cigarettat, maga sodorta, fustszuro sem volt a vegen, a tanyerra hullott nehany dohanyszem. Aztan hirtelen allo helyzetbe lokte magdt a szekrol, kifordult a konyhabol, a kezeben egy doboz gyufa zorgott. Az ego dekkel a szajabanjott vissza, a legolcsobb fajta dohany volt, ahogy a fust meg-

Next

/
Thumbnails
Contents