Irodalmi Szemle, 2019

2019/12 - ÁLNÉV - Centauri: Geller - jövendölés a jövőmről (próza) / ÁLNÉV

CENTAURI GELLER - JOVENDOLES A JOVOMROL Nemelyekben meg a kozelmultban is felmerult a kerdes, hogy melyik szerzo va­gyok valojaban. Tobb mint tiz ev elteltevel ez mar abszurd. Ez dsztdnzott arra, hogy megvizsgaljam, mit lehet kifacsarni meg az alnev adta helyzetbol, hogyan lehet kihozni ebbol egy kover gellert. Hetvenevesen, egy dszi napon fogadok valakit. Az ifjukoromban ultetett fe­­nyok akkor mar huszmeteresek. Alattuk boldog, orok arnyek. A kedvenc nap­­szakomra szervezem a talalkozot. Alkonyatra. A domb folott faradtan levital az oktoberi nap. Borozunk, majd rovid beszelgetes utan atadom vendegemnek a jel­­szavakat es a keziratokat. Hetvenevesen mar elegedett leszek. Ugy erzem majd, elvegeztem, amit kellett. Szortiroztam a publikalas elotti evtizedekben osszegyult keziratokat, elegettem, ami nem kellett, befejeztem, kijavitottam, megszerkesztettem, amit jonak gon­­doltam, par eve mar nem kapkodok, nem virrasztok, nem hajtom szet magam, es a kozeli halal tudataban idom javat hangyabolyok, ringatozo levelek es a valto­­zekony kerti fenyek megfigyelesenek szentelem. Semmit sem tartok tobbre a faj­­dalommentes perceknel es az utolso evek utolso ordinal, amikor meg lathatom ezt a vilagot, amikor lathatom mindezt. Mindazt, amitol hamarosan kenyszeru bucsut veszek. Ebben az allapotban, higgadtan es nyugodtan adok at mindent, mintha egy ceg iratait, elszamolasat es kulcsait adnam at az uj cegvezetonek. Megallapodunk a vendeggel: ha meghalnek, a Centauri nevet o viszi tovabb. 6 ir majd a nevem­­ben, o frissiti a honlapot, o publikal. Megegyeziink a metrumban, mit es milyen surun tegyen, atadok egy rovid kozlemenyt is, mely a visszavonulasomat magya­­razza. Iszunk meg egy pohar bort, lesetalunk a volgybe, aztan vissza a hazhoz, vacsorazunk a teraszon, nem lettem dusgazdag, de megvan mindenem, a legfon­­tosabb is, az az ember, akire mindezt rabizhatom. Nem akarok tudni aznaptol onmagamrdl, a munkamrol semmit. A tovabbiakban mar csak az alkonyokat

Next

/
Thumbnails
Contents