Irodalmi Szemle, 2019
2019/12 - ÁLNÉV - Centauri: Geller - jövendölés a jövőmről (próza) / ÁLNÉV
figyelem. Ezek utan mar csak a melabus csodalatnak elek. Beall a kocsi az udvarba, szep kocsi, tiszta kocsi, sportos-elegans idomok, megcsodalom azt is, ledontik a hatso iileseket, hogy a dobozok mind beferjenek. Ulok egy szekben, a nyugvo nap elott siirgdlodo arnyakat figyelem, vandorlo dobozaimat a voros ellenfenyben. A kocsi elhajt, a nap lenyugszik, tobbe nines semmi dolgom. Vegre. Mikor betoltom a szazat, megallapitjak: „Ejha! Bizonyara a friss levego es a sok tura az oka. Bar evtizedek ota alig hallani hirt felole, de emleksziink meg, annak idejen csavargott es aranyasonak allt, odaig volt a madarakert meg vissza, tobbet posztolt nadasokbol, mint az iroasztal mellol, hat talan tenyleg a sok mozgas, az erdd-mezei let tartositja.” S elnyerem palyafutasom ujabb titulusat: „ A legvenebb iro.” „Megdobbentd, hogy Centauri szazevesen is lenduletes regennyel lepi meg olvasoit.” Masutt igy irnak az utolso - egyebkent harmincot evesen irt - regenyemrol: „Centauri amugy sem jelentos munkassagat vegkepp lenullazza legutobbi konyve, mely egy venember szanalmas kiserlete arra, hogy jelentoset alkosson, am ez a kiserlet mar csak az oregkori szentimentalizmus reprezentacioja. Szekunder szegyent erez, aki olvassa. Egyetlen erenye, hogy rovid.” Aztan betoltom a szaztiz esztendot, s mivel ez alkalombol megtdrom a hallgatast, azaz a nevemben nyilatkozik a megbizottam, arrol faggatnak: „Mi a hosszu elet titka?” Nyilatkozok is agyba-fobe. Szazhusz evesen bejelentem: „Mostantol befejezetlen muveimre koncentralok, mert ugy erzem mar, hogy siirget az ido.” Szazhuszonnegy evesen arrol irok, hogy a latasom megromlott, s mar csak diktalni tudok. Ket ewel kesobb vegkepp feladom az irast es megsuketulok. Szazharminc evesen nagyinterjuban panaszkodok arrol, milyen lelki torest okoz a mind gyakoribb impotencia. Szazharmincot evesen en leszek a vilag legidosebb iroja, s felvetelemet kerem a Rekordok Konyvebe. Megdobbento, de siman felvesznek.
