Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Csanda Gábor: Életes, élesztő irodalom. Háy János kik vagytok ti? című könyvéről (kritika)
amellyel kolteszetet illeti. S ha mar az eloszo intenciojat ideztem, lassuk a Vegszdet is: „Hirtelen nem is tudom magamat tartam-e fel, vagy a magyar irodalom alkotoit, akik mindig velem voltak es velem lesznek, akar akarom, akar nem.” Vagyis az ebben az irodalomtortenetben szereplo alkotok Hay Janos „kdtelezdi”. Hosszura nyulna az ismerteto, ha ideznenk Haynak az alkotasrol, az irodalomrol vallott nezeteit („eletes irodalom” - ezt tobbszor is fontosnak tartja hangsulyozni, valamint hogy „az irodalmi mu alapvetden mindig valosagkerdes”, vegiil hogy az froi nagysaghoz kinok es szenvedes is kell; „az alkoto mindig traumatizalt szemely”), de ezekbol jol kivehetd, hogy a konyv nemcsak a Kik vagytok ti? kerdesre felel, hanem a Ki vagyok en, Hay Janos? kerdesre is. Ujabb jo pont. „Akkor valik az iro teljesen kiforrott alkotova, amikor teljes szemelyiseget, a ballasztnak szamito vonasokat is hadrendbe tudja allitani a mu megirasahoz”- vallja Hay (304.), s ez a tetele ontiikrozo modon irodalomtortenetere is ervenyes, mert az nemcsak eletes es eletrajzos, hanem kellden ballasztos is. Es itt, Babits kapcsan alkalmas szolni arrol, amit magam a konyv egyik nagy elmenyforrasanak tekintek, noha alapvetden viszolygok az eletrajzoktol, ezek szemelyes, intim vetiileteitol meg aztan tenyleg. De nagyon is elkepzelhetonek tartom: azzal, hogy - targyalasi modszeret tekintve- Hay az eletmu szintjere emeli az eletrajzot, sok olvasoja kedveben jar el. Mondjuk, Bornemiszanal meg hianypotlo lehet az onvallomas („Neha az en magam leanyimra valo gerjedezesek”) idezese, Moricz eseteben inkabb a mar tudottak megerositese es konkretizalasa a minden kepzeletet felulmulo szexualis etvagya, Babits eseteben viszont a koltd aszexualitasa a feleseg aszexualitasaval (vagy leszbikussagaval) vetekszik, s amikor Hay megirja, hogy a rajongva szeretett orokbefogadott gyermekiik, Ildiko „vegiil koldusszegenyen hal meg egy lakokocsiban Angliaban 1982-ben” - akkor mar igazan nem tudjuk: ezek utan kinek lesz kedve leemelni apolcrol egy Babits-konyvet, fokent ha nyelvezeterol elozoen megallapitja, hogy „ilyen nyelv nines”, poetikajarol pedig, hogy „tulzottan kimodolt minden”. Na jo, mi ugyis Kosztolanyi-hivek vagyunk es maradunk, bar KD is csak egy-ket fokkal ussza meg jobban. A kotet szamos helyen tullep az adott eletrajzon es az adott irodalmi kozegen is, sot, aktualis kulturpolitikai s irodalomertekelo szakaszokkal dusitja egy-egy fejezet szerkezetet: „Az irott anyag, ami bekeriil a kanonba, sokkal makacsabbul tartja magat, mint ha nem mernenk hozzanyulni, attol felve, hogy erre epiil a nyelviink, s ha kiemeliink ebbol az epuletbol egy fontos sarokkovet, osszedol az egesz, holott nem.” (137.) Zala Gyorgy kapcsan: „valami tulelt belole: mintaja lett a mindenkori hivatalos Magyarorszag mindenkori bermuveszeinek, akik mindent elkovetnek, hogy a muveszi sokszinuseg helyett valami pontosan nem definialhato nemzeteszme neveben ujra es ujra harcot inditsanak az altaluk nem tetszonek es artalmasnak, sarkosan nemzetietlennek nevezett muveszek ellen.” (249.) Kaffka Margit kapcsan: „veget ert az -eczkyk-peczkyk
