Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Csanda Gábor: Életes, élesztő irodalom. Háy János kik vagytok ti? című könyvéről (kritika)
„aki csapreszegre szopta magat minden este”, s olyan eletkorban halt meg, mint „Kurt Cobain, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin”. Ugyand, „eldszdr a magyar muvelodes torteneteben (...) ledozerolja a magas- es a popkultura kbzotti hatart”. Mondjuk, a konzervativabb kozepiskolai tanar valoszinuleg megbotrankozik az olyan kifejezeseken, hogy „milyen szar sorsa volt”, vagy „kibaszas lenni Csokonainak” stb., de ha nem tulsagosan korlatolt, talan a diakjai kezebe adja a konyvet - ha valamit ajanlhatok a Hay-konyv pedagogus olvasdinak, ezt ajanlom. Aztan persze van, amit nem szabad a szerzon szamon kerniink: ilyesmi, hogy mert ezt szerepelteti az irodalomtorteneteben, amazt meg mert nem. Szive joga. „Nincsenek bebetonozott helyek” - bocsatja eldre mar az eloszoban. Es, tegyuk hozza, mindenkinek mas a betonozasi technikaja, a sodernagysagtol a viz mennyisegeig szeles a skala. A konyv peldaul nem targyalja Kertesz Imret, sem Esterhazy Petert, Ottlikot, Meszolyt, Nemes Nagy Agnest, Tandorit, Tolnai Ottot - a sor folytathato volna. Marait sem, de dt (Orkeny kapcsan, merthogy Orkenynek volt egy Marai-korszaka is) megemliti, itt azonban erzesem szerint meghibasodott a keveroje, mert az igaz ugyan, hogy a Fiiveskonyv „nem a ketsegeket eleszti, es nem gondolkodasra serkent”, am ezt a jellemzest az egesz Marai-eletmure kivetiteni csak akkor lehet, ha az embernek mint olvasdnak beteges averzioi vannak az emlitett szerzdvel vagy a muveivel szemben. Termeszetesen nem kerhetjuk szamon Hay Janoson, hogy Marait nem targyalja, mikent azt sem, ahogy emliti, mondvan hogy az irodalomelmeletileg (es modszertanilag, ha a diak olvasokra is gondolunk) meglehetosen korlatolt - mert az Orkeny-portreja ezzel egyiitt is pazar. Ilyen alapon Berzsenyinek is tobb dicsfenyt szannank, na meg gondosabban megvalogatott sorokat - de ez mar az olvasoban kivaltott reakcio. Hay egyik nagy erenye, hogy konfrontativ s hanyavetien odavetett mindsitesei is az irodalom szeretetet, a vele valo foglalkozast, a rola valo gondolkodast segitik. S akkor itt rogton tegyuk hozza az egyetlen kivetelt is: 20. fejezet (Babits Mihaly). A Babits-hiveknek es -rajongoknak azt ajanlom, hogy sajat jol felfogott erdekiikben ezt a passzust (365-400. oldal) ugorjak at. Bele se pillantsanak, a magas vernyomasuak at se lapozzak. Pongyolasag - talan meg ez a legfinomabb kifejezes,
