Irodalmi Szemle, 2019
2019/1 - PALÓC HUNGAROFUTURIZMUS - Kosztrabszky Réka: Az elbeszéléstechnika sajátosságai Szabó Magda Freskó című regényében (tanulmány)
megtalalt valasz19 nem a szereplo-szereplo, hanem a szereplo-olvasb parbeszedhelyzetben valik csak lathatova. Azonban hiaba van jelen Decsyne perspektivajaban ez az informacio, az d szemszdgebdl ez nem tobblettudaskent jelentkezik, hiszen nines tisztaban azzal, hogy az unokajat a csaladban nem a valddi, Edit altal adott neven (Corinna) hivjak, s mivel a hazban senki sem beszelhet a lanyrol, igy a nevadast erinto kerdes sem hangzik el szereploi szinten. Bizonyos szempontbol tehat mindegyik alak tudasa korlatozott ebben a kerdesben, igy az olvaso csak az egyes fokalis karakterek altal birtokolt informacidk egymas melle helyezese reven talalhatja meg a valaszt, tovabba o az, aki a Decsyne emlekidezesebol szarmazo informacidkat tobblettudaskent ertekeli. A fesziiltsegkeltes esetekent ertekelhetoek azok a jelenetek is, melyekben aktilso fokalizacios helyzetek szama megno. Ezzel kapcsolatban a 12. fejezetnek azt a jelenetet emelnem ki, melyben Kun Laszlo egy hirtelen elhatarozast kovetoen el akar rohanni otthonrol, hogy a hamarosan hazaindulo Annuskaval beszelhessen, s Janka az utjat allja. „Ha Annuska nem jott idaig, talan mar nem is fog jonni. Neki kell kimennie az allomasra. Felallt, lesodorta a gombolyagot, amelyet Janka az iroasztalra tett. Utanakaptak mind a ketten, a pamut csak gurult, egyszerre hajoltak le erte, Janka vette fel. Egyikiik sem tilt vissza, alltak egymassal szemben. A kalapjat kereste, levette a fogasrol. Janka akkor elebe keriilt, elallta az utat az ajto fele, Kun Laszlonak elzsibbadt a keze. Tiz meterrel odebb, szemben, ott hajlongott Kati, meg mindig tortek valamit, de most a porcelanmozsarban, tompabb volt a bummogas. Rozi a konyhaszeken tilt, az orrat fujta. A hold felkelt, gyenge sugara kinn rezgett az orgonalevelek kozott. Szuszu hattal terdelt a fenynek, nem latszott az area, de 1 9 „Oszkar valami nevet is adott neki, ha rossz volt, s az a nev kiilon felingerelte mindig. Idegen nev volt, nem magyar [...] Most hirtelen a nev is eszebe jutott. „Nem kell karalabe? - kerdezte Oszkar [...]- De hiszen Ditke szereti akaralabet! Hat nem Ditke iil itt a mami oleben? Megint az a rossz kis Corinna?” (Fresko, 161.)
