Irodalmi Szemle, 2018

2018/10 - PLURICENTRIZMUS - Tóth László: Várakozás - versekkel. Széljegyzetek elszeletelt napokhoz (próza)

az un. vilagirodalom sem mindig (sot csak igen ritka esetben) (vilag)szinvonal. Vagyis sok esetben csak a kapcsolatrendszer emeli ki a helyit az dt megilletd helyerol, ami azonban meg szemernyit sem teszi szinvonalasabba. A szoban forgo ket kotet kozel szazhusz verse kozt ui. egyet sem talaltam, melynek olvastan - finoman szolva - el kellett volna olvadnom a gybnyorusegtdl, s lapszerkesztokent is legfeljebb csak egy tucatnyit, tehat a tizedet valasztottam volna ki kozuliik kozlesre annak idejen. Sot, kettojiik kozul talan Pop erdesebb versvilaga es -nyelve meg valamivel erdekesebb is lehet Deaconescuenal, csak hat vegiil o is sulytalanabb marad annal, mint amit ennyi szobol feltetleniil ki kellene hoznia... Vagy talan epp az a baj, hogy tul sokat beszel? Hogy szetbeszeli mondandojat?

XMar reg nem volt a kezemben kedvenc Michaux-aim egyike sem. Most azonban, hogy a klinikai varakozas hosszu oraira kesziiltem, az o Tartooszlopokjat - Juhasz Katalin 2001-es kis forditaskotetkejet - is beletettem a taskamba (meg hajdani draga baratom - baratunk a boldog emlekezetu Deak Laci kiadasaban). Bar lehet, nem jo valasztas volt ezt hozni ide magammal... Vagy, ki tudja... Hisz Michaux is egy beteg vilaghoz irta e maximait biztos tartdoszlopokul, s az en vilagom sem kevesbe beteg, mint az ove volt anno. (Raadasul meg a hely szellemenek sem mondanak ellent ezek az elmevillanasok, gondolati es logikai pazarkak...)

A konyvecske most itt nyilt ki peldaul: „Valakinek hagyod, hogy usszon benned, berendezkedjen, penzt csinaljon beloled, s meg te akarsz onmagad lenni!” Hat igen... Az embernek bizony sok a baja onmagaval...

XHenri Michaux tudvalevoen a 20. szazad egyik legnagyobb francia koltoje (iroja). Igazabol azonban csak most jovok ra, hogy a 20. szazad egyik legnagyobb francia