Irodalmi Szemle, 2018
2018/10 - PLURICENTRIZMUS - Tóth László: Várakozás - versekkel. Széljegyzetek elszeletelt napokhoz (próza)
kabb a vers szerkezete, technikaja idezi elem most a vityebszki mestert. (De lehet, a valosagban Csonge sines olyan messze Vityebszktdl, mint a terkepen, s a Vadak olyan, mintha Wedres festmenye lenne, melyet Orban Otto forditott le versre.) Szoval, „A kolto kocos, mint a madar”. (OK, gondolnam, ez igy rendjen is volna, csak a verse ne legyen az. De kocos-e a madar? Orban legjobb nyelverzeku es nyelvtudasu mwforditdink egyike [„elkepeszto nyelvi lovasmutatvanyokra” kepes o is, mikent W. S. mesterrol irta egykor]; ha o igy forditotta versse Wedres festmenyet, akkor merget vehetunk ra, hogy az egyetlen pontos/lehetseges jelzot hasznalta.) Raadasul a versben egy cserepmalac fuvolazik, majd egy tucat megszemelyesitett (megtestesitett) szokvanyos koznyelvi (beszelt nyelvi) fordulat is elvonul benne elottunk (a Hallja Maga, a Rendes Ember a Ferjem, a Fasirtot Csinalok Beloled, az Imadlak Te kis Pici es tsaik) kornyezd vilagunk valosagos elemeibol osszerakott, am valos vilagunkbol megis egy mas dimenzioba atemelt diszletei kdzott. Vagyis Orban Otto versszinpada, ahol a Weores-festmeny tortenete zajlik, egy olyan kezzelfoghatatlan valosagnak ad biztos terepet, mely viszonylagositja, felteteles modba helyezi minden ismeretiinket, melyet kornyezd vilagunkrol szereztiink, mikozben szemernyire sem lep ki belole. Csak mintha nem az lenne, ami. Tehat pontosan az, ami - csak mintha nem az lenne. Orban Otto Wedres Sandor elott tisztelgo (hodolo? - miert ne?!) verseben minden olyan mintha. Peldaul mintha Wedres irta volna (lasd szerkezet, technika stb.). Pedig o csak festette... (2016. december 29.) VARAKOZAS - VERSEKKEL Valakire varva egy egeszsegiigyi klinika presszojaban. Olvasas, margozas (amikor az ember ceruzaval a kezeben olvas, s kozben teleirja ujsagja, konyve lapszeleit), kave. A magammal hozott harom verseskotet kdziil ketto - szerzoik hire-neve, illetve recepcioja ellenere sem - nem kiilonosebben nagy szam (Ion Deaconescu: A kolto pokoljdrasa-, Ioan Es. Pop: Nem mertem kialtani soha). Meg ha az elobbi dicseroi kozt egy Ginsberg vagy egy Guillevic neve is ott fenyeskedik, ujabb peldajaul annak, hogy
