Irodalmi Szemle, 2018

2018/9 - KÉSŐMODERN - Csobánka Zsuzsa Emese: Merülés (próza)

es valaszt el egymastol. Az ajtot kinyitva magamba fogadom, az ablakot kitarva magatol roppen el.

Eldonthetetlen, hogy mikor ki vezet. A testek fogalomma valnak, felall, megkoszoni a vizet es a kavet. Kovetem, mezitlab allok elotte, emberi mertekkel merve nagyon lassan bujik bele a cipobe. Van ido. Kiilon abalba es ajobba, igazgatja abelso pantokat, a fuzo alatti reszt, a vallara veszi a taskat, es megall.- Az erintes veszelyes - mondja, es elmosolyodik.

Eldonthetetlen, hogy a vad iramlik vagy a vadasz Id.

Lendiil mindket karom, a vallarol hangos robajjal zuhan a foldre a taska. Labujjhegyre allok, ugy olelem, vad es vadasz egyszerre kezd bele a vagtaba, elet es halal harca alig egy negyzetmeteren.

A novellat meg aznap delutan elolvastam. Apro reszlet, de a fegyver szandekosan nem volt megtoltve vadaszat elott. A muben a kisfiunak mas sorsot szannak, tanulnia kell, hogy tanithasson masokat. A konyhaban errol nem beszelt. Tudni, mi a jo es a rossz, es aztan tenni a jot, egyszeruen tenni azt. A pohar attetszo iivegen megcsillan a feny, amit itt hagyott. Aki tavol van, az idegen, a kozel, annak itt van helye. Atiilok a helyere, nezem, hogy mit latott, mig bennem setalt, lustan cigarettazva, acsorogva, egyik labarol a masikra allva, mintha csak varakozna. Almaban tiizet gyujt, hajnalban riad fel arra, hogy iivolt benne a szel. Visszaaludni meg sem probal, kiul a kertbe. A kezeben pohar vizet forgat, levelet fogalmaz magaban. Ugyanugy kezdi.