Irodalmi Szemle, 2018
2018/9 - KÉSŐMODERN - Gyurász Marianna: Apotheosis?; Emesis; Kanalakat (versek)
GYURASZ MARIANNA APOTHEOSIS? Az elso alkalommal mintha a sosem volt balett-tanarom szallt volna meg teged, ugy szorltod meg a vallam es nezel egyenesen a szemembe, es mondod, hogy egyebkent jol csinalom, csak egy kicsit konnyebben kene. Mintha az arcod is hirtelen a szoros kontytol fesziild bordob volna, de ki is az, aki kezet merne emelni rad. A lapockaim ala karmok fesziilnek (atolelem magam, de nem veszem eszre), es egy pillanatra biztos vagyok benne, hogy repiilni akarsz tanitani. A kovetkezo heten arrol meselsz, hogyan vagjam ketfele a borsoszemeket, mintha atommagok lennenek, es hogyan hasitsam olyan vekony hasabokra a repat, hogy, hasonloan a fenyhez, egyszerre tudjam atfuzni ket tu fokan (ekkor inkabb hullam mar, mint reszecske). A kovetkezo lecked: mostantol csak strandon uzheto, keso nyari tevekenysegekrol irhatok, de az olajban siilo krumpli illatabol semmikepp ne lelegezzem be tobbet napi ot kobcentinel. Ha ez konnyen megy mar, es delutan fel negy fele szinte strandlabdanak erzem magam, elkezdhetek dolgozni azon, hogy elfelejtsem, van mas formaja a letezesnek, mint strandlabdanak lenni. Mikor ezt elfelejtettem, nem kell tobb lecket adnod, mert mindannyian jol tudjuk, hogy a strandlabdaknak mar senki nem tud semmit megtanitani.
