Irodalmi Szemle, 2018
2018/9 - KÉSŐMODERN - Csobánka Zsuzsa Emese: Merülés (próza)
ahogy elkeriil, folyton felrenez, mig en mosolygok, es hagyom, hogy legyen eleg ideje megtalalni a szavakat, amiket nekem szan. Beszel, hiszen azzal is tovabb huzhatja az egyiitt toltott idot. Hallgat, hoszszan, a ter csondjebe belefeledkezve, ezaltal is egymas idejeben haladunk beljebb. A barlangban volt ennyire sotet, mint a szemeben. Apro pislakolo fenyek a mecsesek, latom a tiizet, a vajudast, hogy melyiket batrabb meglepni. Megelni a vagyat, vagy elengedni, atalakitani azt. Hallom, ahogy beszelek, szeretnek igy kapcsolddni hozza, a nyelven keresztul, kikeriilve az erintest, mintha lenne olyan magaslat, ami bejarhato szarnyak nelkiili szarnyalassal. Es letezik. Boldognak erzem magam, mert ami tortenik, abban szabad vagyok, abban meg barmi lehet. Nincsenek sulyok egyikiink kezen es laban sem. Egy szarvasrol szolo tortenetbe kezd, ahol a vad es a vadasz egymast megteremto minosegekke valnak, hosszu, kimerito hajsza es uldozes utan elcsigazva varjak mindketten a beteljesiilest.- Mintha a szarvasnak is az lenne a legfobb vagya - mondom hogy elejtsek, es ebben a halalban teljesedik be az elete. Nem szol, csak nez, vegre a szemembe, en akkor erek be a barlang melyere, a talpam alatt erzem a hideget es a nedvesseget, nyirkos a levego, nyugtazom, hogy betakartam a vallam egy sallal, anelkiil biztosan faznek. Felallunk mind egy korben a barlang falahoz simulva, alattam a hullamzd huvos talaj. Varunk. O nez, en nezem, kiviil esik minden, ami nem ebben az iddben tortenik, mintha en lennek a szarvas. A fulem hegye rebben, egyszerre lelegzem a vadasszal. Emelkedik, siillyed a hasa, lassu a legcsere, mintha a zihalas allati osztonet borogatna. Erzem a leheletenek izet a levegoben, a gyomor kiparolgasat, a viszszafojtott erdt, a megemesztett es a megemeszthetetlen reszeket, es melyen magamba szivom, legyozve, megengedve az undort, amit a masik test haldoklasa kelthet. Hiszen az o haldoklasa az en haldoklasomra emlekeztet, a szagok es az izek teszik vegesse az idot, mig a hatam mogott vegigpasztazott tuzhely, kredenc es mosogato vegtelen, es vegtelen az ablak es az ajto is, ami kettonket kot ossze,
