Irodalmi Szemle, 2018
2018/9 - KÉSŐMODERN - Csobánka Zsuzsa Emese: Merülés (próza)
Es ez vegteleniil izgalmas, gondoltuk mindketten, de nem mondtuk ki, tudta o es tudtam en is, hogy toredekpillanatokon mulik, hogy ami kozottiink zajlik, atfordul-e valami visszafordithatatlanna. Melyseg es magassag abban a vilagban ugyanannak a dolognak egy masik neve volt, leerve az erdei letran annyira rovidnek tunt az ut, hogy felfoghatatlannak ereztem, az elobb meg nem mertem elindulni az arok fele. Egyszerubb lett volna kihatralni, megvarni odafont a tobbieket, tudni, amit evek ota tudok, a kilepest, ismerni az dsztonos rettegest. Nem tudom, a kozosseg ereje lenditett-e tovabb, vagy az, hogy volt egy korlatszeru vaspant a letra fokai koriil, de ereszkedni kezdtem.- Iszonyuan vonzodom hozzad. De szeretnek tisztan latni. Tul sokaig bantottam magam, most mar nem tehetem meg, hogy ne tiszteljem. Most mar tetje van bennem, es emiatt tetje van benned is. Neztem az elottem elinduldt, beliil izgalmat ereztem, siirgetett akivancsisag. Rogzitettem a mozdulataikat, aprankent, lepesrol lepesre, fokrol fokra haladtak. Elontdtt a csodalkozas. Van ido. Eleg ido van mindenre, nem tudok elkesni, sem lemaradni. Ami az enyem, az megvar, kikeriilhetetlen a talalkozas, ami viszont nem, azert kar nyulkalni. A ter, amit kozosen teremtettiink es tartottunk, eddig meg nem ismert biztonsagot jelentett. Nem alltam fel, pedig csapkodta a szel a furdoszoba ajtajat, ulve maradt o is. Az asztal keresztben huzodott vegig a konyhan, rovidebb szeleivel az ablak es az aj to fele mutatva, most ugy lattam, ez az a korlat, ami megtart, nem engedi, hogy lezuhanjon, hogy lezuhanjak. Elobb a jobb, aztan a bal, ugyanez talppal a csuszos, saros fokokon, szemben az elhagyott szintek. A tanmese jutott eszembe a tigrisrol, aki a szakadek szelen varja az embert, es o egyetlen szalba kapaszkodik, amikor meglatja a szederszemet. Es akkor enekelni kezdtem. Kizartam minden mast, csak a fem volt a szemem elott, a fucsomo es a dudolas vegestelen-vegig, mig leertem. Az arok aljan a dobbent csond, hogy csak ennyi, hogy ha igy is vegig lehet menni, akkor vajon van-e barmi jogos es valds a felelemben? A megszokasszeru lepesektol el lehet rugaszkodni, hasitott belem a felismeres, nezve szemkozt a ferfi arcat,
