Irodalmi Szemle, 2018

2018/9 - KÉSŐMODERN - Csobánka Zsuzsa Emese: Merülés (próza)

Minden mondat utan meg kellett allni. Nagy lendiilettel kezdtem bele hoszszabb tortenetekbe, a kezem kozben onallo eletre kelt, ereztem, nem vagyok ura magamnak. Legalabb a karomat hagytam szabadon nyilni fele. A jobb labam magam ala huztam, bal labfejemmel gdrcsosen kapaszkodtam a szektarto keresztlecbe, mint villanydroton a madarak szoktak. Jott a csond, es abban igyekezett keriilni a tekintetem, veszelyes terep lehetett szamara. Hosszunak tunt, amig belebambult a mdgottem, kdriilottem levo vilagba. Ugy ereztem, a testemet ures dntoformakent erzekeli, a hianyzo resz koriili feluleteket jarja korbe, hogy aztan kialakithassa a korvonalaimat.

Masnap a zold ruhas lanyt kovettem, amikor ugy ddntottem, mezitlab indulok el a Holdvilag-arok fele. Nejlont kert tolem, mikozben kibujt a cipojebdl. Ugyanaz a lany volt, aki korabban a padka foie gornyedve ruha alatt vette le a melltartojat. Az anyagon keresztiil attuntek apro mellei. A kapcsok engedtek, a melle a fold fele zuhant, aztan sajat sulya allitotta meg. Az ut elejen mdgotte mentem, kovettem a lepeseinek nyomat, igeret volt, arra kell menni. Ahogy kanyarogtunk a forras koriil, mintha megigezni kesziilnenk, igyekeztem befele figyelni. A meztelenseg nem is nagyon engedett mast, figyelni kellett a kovekre, a kiallo, szuros darabokra, a ronkokre, agakra, a billend es a stabil reszekre magam alatt. A zivatartol felazott saras foldbe melyen elmeriiltem, aztan a forras kovetkezo szakaszanal a vizben hagytam a fold egy reszet. De mindig keriilt ujabb es ujabb darab a labamra, volt sarcsomo, amit egeszen a letraig felcipeltem. Addigra mar megszaradt a kordmagy koriil a fold, kiszaradt a forras, illetve olyan magaslaton lepkedtunk, ahol nem volt viz alattunk. Az arokhoz vezeto utolso emelkedonel a fulemben ereztem a szivem, a dobogasa siiketito volt, megszunt a kapcsolatom a kiilvilaggal. Ez az elvett valosagdarab megijesztett. Felerositette a belso hangokat, tul hangossa valt a kapaszkodd nelkiili belso ter, eluralkodni latszott a felelem, hogy mi van, ha nem tudom megcsinalni.- A

nezdpontokrol akarok irni egy konyvet. Hogy a vilag mennyire viszonylagos, az erzekeles es a gondolkodas hogyan teremt onallo vilagokat.- Amelyek

olyan, mintha egymastol teljesen fuggetlenek lennenek - vagtam a szavaba -, mintha nem lenne egy egesz, de kozben megis ugyanarrol beszel a sarki kocsma pultosa es az egyetemi eldado is. Csak mas a nyelv tere.