Irodalmi Szemle, 2018
2018/9 - KÉSŐMODERN - Szekrényes Miklós: Pszichopuzzle (A ketrec) (próza)
SZEKRENYES MIKLOS PSZICHOPUZZLE (A KETREC) Szerda volt. Az a nap, amit minden heten izgatottan vartam. Oazis a kedelyes kisvarosi let sivatagaban. Ami miatt mar elozo este alig birtam elaludni, s ami izgalmasan felelmes almokkal keszitette eld erkeztet. A szalvetaba csomagolt uzsonnat az iskolataskamba dobtam, nem erdekelt, hogy mire hazaerek, minden konyvem esfilzetem zsirfoltos lesz, s ezert anyam leszid. Kapkodtam, mert siettem. De rogton rajottem, ez hiba. Nem a zsirfoltok es a szidas miatt, hanem mert leleplezhet. Tudtam ugyan, hogy kicsi az eselye, hogy valaki, barki annyira figyelmesen szemlelje eletem finom rezdiileseit, hogy kiszurjon egy ilyen aprosagot, de azt is tudtam, a legkisebb hiba is kockazatos, mert lebuktathat. Ugy edzettem magam ekkoriban, hogy azt kepzeltem, barhova megyek, mindenhol egy lathatatlan kamera rogziti cselekedeteimet. Mint az Isten, azt is latja, amit akkor teszek, ha egyediil vagyok. Ugy kepzeltem, Istent nem tudom kicselezni a viselkedesemmel, es az emberek ugyan hasonlatosak az Istenhez, de ok csak a lathato tetteim es hallhato szavaim alapjan itelnek, tehat eleve hibasan. Viszont azzal is tisztaban voltam, hogy vannak az emberek kozottfurcsa teremtmenyek, akik kepesek kiolvasni egy ablakra leheltparafoltbol a szomorusagot. Ezert aztan, mig a tobbiek egymast taposva rohantak, en kozonyt tettetve ballagtam mogottuk. Mind az iskolahoz kozeli betonplacc fele tartottunk, ahova szerdankent helyeztek ki a legujabb autdroncsot. Azt beszeltek, mindig azt, amelyik hetvegen a kornyeken a legsulyosabb baleset legelrettentdbben roncsolodott szereploje volt. A kitervelok celja nyilvan az elrettentes lehetett, de - mint a bugyuta emberi szandekok altalaban - mas hatast vdltott ki a tomegbol, mint amire szamitottak. Nyilvanos kivegzesek hijan roncsautok bamulasaval csillapitottak a varoslakok szdrnyulkodesnek alcazott verszomjukat. Mire a racsok moge zart roncshoz ertem, a bamesz gyerektomeg oszladozni kezdett. A kitartobbak ugy tettek, mintha az auto seruleseit vizsgalnak, es az akkoriban divatos jatekunkhoz - amelyben falbol en is mindig reszt vettem - gyujtenenek tapasztalatot. Ajatek lenyege az volt, hogy a resztvevdk mindegyike epitett egy gyurmaautot, s azokat utkoztettiik egymassal. Az nyert, akinek a konstrukcioja a legstrapabirobbnak bizonyult. Tudtam, hogy senkit sem az auto seriilesei erdekelnek igazan, es azzal is tisztaban voltam, hogy ennek gyatra demonstrdcioja a gyurmas jdtek is. Mikozben megvetettem
