Irodalmi Szemle, 2018
2018/7-8 - Balázs Imre József: Lutheránus Zen Alaszkában. Megérkezés a nem-nyelvibe András Sándor műveiben (tanulmány)
mutatnak meg valamit, mint amikor mas avantgard iranyzatok vagy egyeb teoretikus leirasok kapcsan kollazsrol, montazsrdl vagy bricolage-rol beszeliink.) Kovetkezteteseim akkor reszben arrol szoltak, hogy az organikus metafora az identitasproblemak egyeni szinten tortend felveteset is lehetove teszi, antropologiai es lelektani ertelemben egyarant.7 Latni fogjuk azonban, hogy Andras Sandor sok szempontbol kiserleti, teoretikus szovegeiben az egyik kozponti kerdes a nyelv kerdese. Arra pedig, hogy a nyelv hoi letezik, az individuumban is letezik-e, vagy csak az emberek kozdtti kblcsbnhatasban, es hoi milyen formakban, nem egyszeru a valasz. 7 Imre Jozsef Balazs, Surrealist Hybrids - Contemporary Hybrids: Arpad Mezei and the Late Surrealist Theories of Hybridity, Acta Universitatis Sapientiae - Philologica, 2017/1, 55. 8 Andras Sandor, Lutheranus Zen = LZ, 256. 9 Uo., 257-258. Lassuk elobb, hogyan valik nyelvi kerdesse Andras Sandor szamara a „lutheranus” es a „zen” osszekapcsolasa a Lutheranus Zen cimu kotetenek tanulmanyaiban es esszeiben. A „lutheranus” egyik fontos jelentese a szerzo szamara nem annyira egy teoldgiai opciobol, inkabb egy lutheri alapallasbol, attitudbol vezethetd le, ennek azonban a descartes-i cogitohoz hasonld tetjei lesznek. A lutheranus szerint, mondja Andras Sandor, „a szonak es megletnek ugy van ertelme, ahogy hiszi, aki hiszi, hogy beszed vagyunk, se nyelv, se nyelv nelkiili leny, es csak akkor, amikor mondja es hiszi. Ennek a valtozatnak paradigmatikus peldaja a lutheri mondat: »Itt allok es nem tehetek maskent« (»Hier steh ich und kann nicht anders«). Luther ezt a wormsi birodalmi gyulesen mondta, V. Karoly csaszarral farkasszemet nezve, ahelyett hogy terdre borult volna elotte, azaz feladta volna a maga - eretneknek itelt - allaspontjat. Az a mondat, szerintem, korabbi alternativaja a descartes-i »cogito [ergo] sum«-nak. Nem a testtelen elmere vonatkozik, hanem a testesiiltre. Az elmes test mondja, amit mond, olyan elmes test, melyet meg lehet egetni a maglyan, ahogy a Husz nevut egettette meg vagy szaz ewel azelott egy masik csaszar.”8 Jol lathato itt, az „amikor mondja es hiszi”, illetve a „ testesuit elme” szotarsitasokban, ahogy az attitudot, erkolcsi szilardsagot kifejezo mondathoz mintegy ujra, egy masik szinten rendelheto hozza az a teoldgiai dimenzid, amely Luther gondolkodasmodjara egyebkent jellemzo, hiszen belehallhato igy a hit altali megigazulas elve, illetve a megtestesulesrol vallott elvek rendszere is abba, ahogyan Luther mintegy sajat testevel, „ott allasaval” is igazolja azt, amit az ige mond, ilyen ertelemben is (nemcsak a le-nem-terdeles ertelmeben) „allasfoglalas”.9 Ugyanakkor a lutheri mondatban (a descartes-itol elteroen) az is benne van, hogy az, aki beszel, valakihez beszel, valakinek mond valamit. Ez az aspektus majd a zennel valo osszevetesben is fontos lesz.
