Irodalmi Szemle, 2018

2018/7-8 - Terék Anna: Út Magadanba (vers)

Hat igy allunk, itt a Bajkal-to szelen, utban Magadanba.

Nez engem, hivogat, hogy menjek, en meg nem merek ralepni a jegre. Szinte futyiil, ahogy reped maga alatt.

Az ember pont attol nyeri el az igazi sulyat, hogy hurcolni valo fajdalma van.

Talan tenyleg, ha kezenfogva ralepnenk ketten a Bajkal repedo jegere, minden osszeroppanhatna.

Honapokig nem adott idot nekem, most meg mosolyogva mondja, hogy lepjek a jegre, var ram.

Na, nem fog a vegtelensegig varni, de lepjek, mindegy, milyen lassan.

Pedig elmondhattam volna, milyen szepnek is latom magat: tetszik a szoke szakalla, ahogy dsziil, ahogy sovany.

S milyen furcsa, hogy egy konnyu, vekony test megis ilyen mely nyomokat hagyhat. A talpa nyomaban gyulnek az esocseppek.

Es latja, sar es tocsa van, itt, a mellkasomban.

Azt mondjak, sokan taposnak ki benniink egy-egy utat.