Irodalmi Szemle, 2018
2018/7-8 - Terék Anna: Út Magadanba (vers)
Maga fogna a kezemet, en csokolnam a szajat, es igy egesz boldogan meglehettiink volna, ha nines koriilottunk a vilag. Az ember folyton fut valami elol, mintha barmirol is lemaradna, ha nem lep eleg gyorsan. En meg, ez a keves idd alatt is maga elol futottam es vartam, neztem hatra: vajon utoler-e, es ha utol is er, bantani fog majd. A maga hosszu labait nehez legyozni, es epp ilyen nehez nezni a vilagos szemeit, uram. Ahogy az utcan jar, latni, hogy huzza maga moge mind az arnyekokat. Latja, vegiil megiscsak megszerettem magat. Hiaba harcoltam. Igaz, sok haborut latott, pontosan tudja, hany mozdulatbol kell allnia egy kapitulacionak. Az ember lehet barmilyen okos, egy-egy jo cel fele kilott eles szo mindig telibe talal. Es maga lott ram, uram. Egesz sortuz, vidaman dalolo kivegzo osztag bujt meg a mellkasaban. En meg csipkesre lyukadtam.
