Irodalmi Szemle, 2018
2018/7-8 - Skuta Miklós: Julien könyve (regényrészlet)
filmeket es sztorikat, hogy valaki hogyan egette ki permettel a sajat fiivet, hogyan kellett egy ketmeteres, tizezer euros kerti bonsait atiiltetni, stb, stb. Barataikrol, ismerdseikrol tudtam. Nagy ritkan, es csak veletleniil ossze is futottam veliik a hazukban, de inkabb csak egymas kezebe adtuk a kilincset. Ez nekem igy volt a legjobb, es Julienek sem eroltettek, hogy most valamilyen nagy partyn kotelezoen ismerkedjen meg mindenki mindenkivel. Talan ugy harom ev telt el karlsbadi talalkozasunk ota. Osszeszokott paros lettunk, tudtuk, ismertiik mar a masik gondolatmeneteit, erzeseit, es szerettiik a talalkozasainkat harmasban is, Martheval, amikor vegiil is egy plusz dimenzidt kaptunk tarsalgasainkhoz. Ilyenkor annyiban valtozott meg az egyiittletiink, hogy Julien atallt Marthe oldalara, es igy ketto az egy ellen jatekot jatszottuk. Aranyosak voltak egyiitt, szerettek egymast, tiszteltek egymast, es egyiitt elveztek a harmonikus eletiik minden pillanatat. Igy en oszinte szeretettel tudtam elfogadni kettejiik kis zart vilagat, ami olyan volt egy kiviilalld szamara, mint egy karib-tengeri sziget. Aztan egyszer Julien felhivott, olyan hangon, hogy rogton tudtam, most komoly baj van. Csak annyit mondott a telefonba, hogy Marthe-nak autobalesete volt, es hogy az allapota nagyon kritikus. Probaltam beldle kiszedni meg valamilyen mas informaciot, hogy mikor es hoi tortent, hoi van most Marthe, melyik korhazban, de keptelen volt barmi mast is mondani, mint hogy: ez nem igazsagos, ez igy nines rendben, es hogy miert pont az o Marthe-ja! Es sirt kozben. Hangosan, oszinten, mint amikor egy ferfi sir elkeseredeseben. Kapkodta a levegot, zokogott, a konnyeit nyelte, es aztan elhallgatott. - Julien, te most hoi vagy? Hol van Marthe?- Itt van Senlisben. A „Paul Rouge-i” korhazban. Marthe komaban fekiidt egy agyon, rakotve egy csomd gepre. Harom bran at operaltak, mentettek, ami mentheto. Szbrnyii allapotban volt. Nem akartam magamhoz engedni a gondolatot, de minduntalan az jutott eszembe, ezt nem lehet tulelni. Szinte mindene bsszetdrott, area el volt torzulva, veralafutasokkal tele, es gyakorlatilag egy gipszagyban fekiidt. Hajan, ajkan meg ott volt a megalvadt ver. Julienre nem ismertem ra. A telefonban meg a Karlsbadban megismert baratom volt a vonal masik vegen, igaz, szamomra egy, meg nem ismert elkeseredettseg szintjen, de meg ott volt, beszelt, sirt, kiabalt, hallgatott. Most, Marthe szobaja elott egy kis eloterben, ott tilt a latogatok szamara kirakott szeksor egyiken, es nem lattam rajta semmit sem. Se faj-
