Irodalmi Szemle, 2018

2018/7-8 - Skuta Miklós: Julien könyve (regényrészlet)

mit csinalni. Hacsak - mint a legtobb vendeg - nem tudsz annak oriilni, hogy minden nap egy uj ruhaban mesz ki setalni, es biiszke pavakat is meghazudtolo pozban viszed magadat vegig a setanyok, promenadok kovein. Orultem a reggeli talalkozasainknak, a setainknak, es persze a beszelgeteseknek, ki hoi lakik, mit csinal, csalad, gyerekek, stb., es aztan nagyon gyorsan elfeledve az evilagi drdmdket, banatokat, ratalaltunk a kozds, de mar „komolyabb” temakra is, mint a politika, evolucio, vilagvallasok, es minden mas hasonlora, amikrol minden ferfi meg van gyozodve: o tudja az igazat! A helyzet abszurditasat elfogadva nevetve leszdgeztiik, ez csakis a „Sors” jateka lehet, hogy nekiink itt es most kellett talalkoznunk.

fgy megtudtam, hogy Julien irodalomtanar es mellette fr is (vagy talan inkabb forditva), tobb, mint husz eve boldog hazassagban el felesegevel, Marthe-tel, aki kerteszmernok. Kozds gyerekiik nines, de a felesegenek van ket fia az elso hazassagabol, akiket Julien gyakorlatilag a sajatjainak tart. Senlis-ben elnek, es csak azert nem mentek be Parizsba lakni, mert ugymond megengedhettek maguknak a videki eletet. Felesege sikeres volt a szakmajaban, mar csak a senlisi villak kertjei is boven nyujtottak neki eleg munkat, Julien meg szabaduszo eletet - mert hogy a tanitas csak heti egy napot foglalt le a mindennapjaibol - mindig is igy kepzelte el, azt is csondesen hozzateve szinte szegyellve, hogy sziilei utan brdkblt egy nagyobb osszeget, egy parizsi lakast is, es ahogy mondta, „meg par dolgot”, vagyis igazabol most ugy el, ahogy csak el tudja kepzelni. Nekem ez persze mint pozitivum jelent meg, hiszen egyaltalan nem vettem volna rajta eszre, hogy ez az ember gondtalanul gazdag, akinek raadasul az a szerencse is megadatott, hogy a maganeletben sem voltak gondjai.

Az a hatramaradt nehany nap igy gyorsan elszaladt. A legutolso nap mar nem is talalkoztunk, csomagoltam, telefonokat kellett inteznem, meg egy-ket kotelezd, illetve szivbol jovo ajandekot beszerezni. Azt viszont elore megbeszeltiik: otthon mindenkeppen keressuk majd egymast, es folytatjuk a szinte el sem kezdett elmelkedeseinket. Ahogy mentem az allomasra, a szivemhez nott helyeken meg egyszer koriilneztem, hogy a varoskat is jobban az emlekeimbe vessem, de kerestem Julien mar jol ismert, lezser jarasat is az uj promenadozok, uj csoportok nyiizsgeseben, akikre mellesleg a majdnem kethetes ottletem utan ugy tudtam nezni, mint valamilyen betolakodok-