Irodalmi Szemle, 2018

2018/7-8 - Skuta Miklós: Julien könyve (regényrészlet)

szerettem volna latni Pragat, Kafka, Mucha, Dvorak varosat, es ha meg kedvem lesz, megnezni egy-ket del-csehorszagi varat, kastelyt.

Julien meg a kezelesen kiviil ott talalkozott egyik rokonaval, valamelyik testverenek a lanyaval - lattam is oket egyik delutani setamon. Szep, Ratal nd volt, talan meg inkabb lanynak mondtam volna. Akkor meg Juliennel nem ismerkedtem meg, igy termeszetesen inkabb a lanyt vettem eszre. Egy-ket nappal kesobb, miutan Juliennel mar rajottiink, hogy a munkahelye es az en lakasom csak par utcanyira van egymastol, mondta, hogy valamilyen csaladi, hagyateki dolgokat inteznek Csehorszagban, azert utazott oda a testvere fiatalabbik lanya is, aki Joi beszel nemetiil is, angolul is, es igy ez megkonnyiti nekik az ugyintezest. Talan ketszer lattam a lanyt Juliennel, utana egy ideig mar mindketten csak maganyosan setalgattunk, ittuk a keseru gyogyvizet, es hallgattuk a promenadokon felhangzo Ratal zeneszek jatekat.

Az egyik este - valamelyik vacsoranal hallottam meg veletleniil, milyen kiejtessel rendeli meg a foie gras de canard-ot - rajottem, hogy a szomszed asztalnal szinten egy francia iil! Osszeismerkedtiink, a vacsora utani borunkat mar egyiitt ittuk meg, amirol gyorsan ki is deriilt, hogy mindketten ugyanazt a bordeaux-it iszogatjuk - megmosolyogtato honvagytol is indittatva. Nagyon hamar raereztiink, hogy a szokasos udvariassagi „ceremdniakat” rdgton felretehetjiik, mert valahol ott volt az a kozds pont, amitol azt ereztem, Julient regota ismerem.

Innentol kezdve szerencsere kicsit izgalmasabb, valtozatosabb lett az ottletem, mert bar a varos mesesen bajos, ket nap utan mar nines nagyon