Irodalmi Szemle, 2018
2018/7-8 - Fried István: Lolától a társadalomtörténetig. Megjegyzések Ötvös Anna Lola könyve c. műve margójára (tanulmány)
nak diszkret maradt, s ezt a diszkretseget masoktol is igenyelte). Ugyanakkor hallgatoja is volt Marai elbeszeleseinek, szinten az emlekezoknek tunt fol, mily erdeklodessel kiserte Marai nem egyszer meglehetosen szeszelyes, am nyomdakeszre formalt fejtegeteseit. Azt is tudjuk, hogy elso olvasoja volt (az emigracidban magatol ertetodott) Marai irasainak; s majd ha egyeldre keziratos es nem konnyen olvashato fuzeteinek anyaga megjelenik, akkor erosodik meg az emlekezdk sejtese es tanusagtetele: reszese Marai eletmuvenek. Elsosorban talan jelenletevel. De awal is, hogy a hazassag ketfele kassai vilag, hagyomany, orokseg, talan meg az is megkockaztathato, ketfele „nyelv” szerencses talalkozasa volt. Ha szorosan olvassuk az Egy polgar vallomasai elso kotetet, nemi meglepetessel tapasztalhatjuk, hogy a modellkent szolgalo, tagabb polgarcsaladban hanyan akadtak olyanok, akik semmikeppen nem illettek bele abba a polgarkozossegbe, melynek Marai szoszoldja, alkotoja, reszese es kepviseloje volt. Volt koztuk hentes es meszaros, kavehazi zenesz - de maga, az iro, aki tobb varosban es hosszabban jarogatott (kevesbe jart) egyetemre: ehelyett mar 15 eves koraban Marai alneven ujsagiroskodott, tizennyolc evesen bohem-ujsagiroi, kartyas korokbe keriilt, nemetorszagi esztendei sem polgari keretek kozott teltek, Parizsban sem volt kepes (mert nem lehetett kepes) polgari eletformat elni. Ezzel szemben Lola anyai es apai agrol felmendi sokkal inkabb testesitettek meg azt,
