Irodalmi Szemle, 2018

2018/6 - SZÍNHÁZ - Forgács Miklós: Csápok. Jelenetek egy lázasságból I. Bevezetés Szuffita Gégen komplex életművészeti és színészpedagógiai rendszerébe (drámarészlet) / SZÍNHÁZ

Fogadjunk, hogy semmit sem vettel eszre. Repertoarom a valtozas. Ugyanmagam lett teljesen masmagamma. Alarc nelkiil vesztem el. Azt se tudom, ismerlek-e. Mert szembe johetsz, de kikeriilhetetlen se vagy. Lehunyt szemekkel kereslek, mert felek a bizonyossagtol. Bolyongok egyre melyebb bugyrokba meriilve. Ertem. Ketsegtelen. De csak a ketsegeim dltoztetnek. Az izlesrol most sines szo. Az esztetikum csapda. A hangulat koklerek ovszere.

Minden pillanatban egy valtozassal hevesebb. Egy iddben van jelen minden, mi mar megvaltozott. Ami eppen valtozik, az nem fer abba az egy idobe. Eppen ket ido veres dsszefonodasa sem eleg. Vegtelen sok valtozasra nem reagalok. Ellenallok es valtozom. Neked adorn meg magam. Eleg, ha hasonlitasz ram. Mert csak en lehetek. Egyszerre. Magam tajan. Magam mellett. Magam helyett. Magamon kivul. Valtozason innen es retur. Mert szabadon hazudok meghitt kalandot ismeretlen boldogsag helyett.

Ne kinozz. Egy eletem a halalom. Nem beszelni kin. Kimondani tuzveszely. Torekenyebb az edes lektiir, mint amennyire dltdztet a hamisitott mez. Bejutottam a vegso molekulaba. Semmitol sem kiilbnbozik. Ossze van keverve. Itt mar minden molekulaporcika valtozast kavar. Csak egy kicsit mocsingos ez a tegnapi bizonytalansag, csak egy kicsit kozmas ez a holnapi remeny.