Irodalmi Szemle, 2018

2018/6 - SZÍNHÁZ - Forgács Miklós: Csápok. Jelenetek egy lázasságból I. Bevezetés Szuffita Gégen komplex életművészeti és színészpedagógiai rendszerébe (drámarészlet) / SZÍNHÁZ

Kiszakadtam. Most. Mar semmi se legyen tobbe ismerds. Meztelensegem a holnap. Sd­­teten latom a bunbeesest. Mar semmi drom nines benne. Bronzkigyoba tornek bele a fo­­gaink. Vegre kibomlik a haj. Felfedve az agyek. Vegre liiktethet a test. Mert egyre konk­­retabban mar meg a feny. Mert egyre konkretabban van nevem. Bemutatkozom. Inkabb valtozom. Nines idom az lenni. Nines ido csak annak lenni. Nines ido csak lenni. Nines ido eszrevenni, hogy nines ido. Allanddan vagyok. Tudom, hogy eljott az ido. Mar atval­­toztam. Hat ez az. Valami vagyok. Vagy valaki. De semmi maszksegitseg. Semmi kosz­­tiimtamogatas. Semmi szdvegkdnyvaldomas. Semmi korvonal. Sziluettpangas. Erdemi nyomor. llrdemtelen fenseg. Birodalomba gabalyodik, aki kezet fog velem. Elfogadom. Most mar talan elkezdhetem. Velem tortent. De mas lopta el. Visszalophatnam. De a lo­­pott tortenet mar elkezdhetetlen. Folytassam mas verejteket? Hemperegjek meg mas ca­­fatos valosagaban? Tocsogjak mas felforrt nedveiben? Mas szajabol keseru a pep. Nem iszom iilve. Ha iilok, akkor semmiben sem vagyok biztos. Ha iszom, akkor tudom, hogy nem iilok. Ha iszom, akkor eppen valtozom. Ha iilok, akkor eppen valtozom. Nem le­­het ket valtozast felelotleniil osszekeverni. Ulve valtozni gyonyorii. Nyeldekelve valtozni gyonyorii. Minden monolog mozgas. Heves vagy. Irdatlan akarat. Termekeny iram. De kis meddo­­segek leselkednek rank. Pici toporgasok bandzsitanak ki minden sarokbol. Apro bagya­­dasok bamulnak pofatlanul. A dialogus mindig viragzas. Ha feslik, ha fuj. Ha hamlik, ha bomlik. Ha nyaklik, ha hervad. Kihiilt tetemek lavaja az osszes tortenet. A legtobbet min­den nap a halal valtozik. A szinesz kivancsi katasztrofaturista. A jelmezek csak falatnyi fiirddruhak. Csak a lenyeget takarjak el. De semmi sem vetkoztet jobban, mint a rendezo szeme. Minden nezore genetikai modositas var, a benne elo sertett dvodas sziami iker­­kent megkap maga melle egy nyughatatlan performert. Mar megint itt vagyok. Szembejovok magammal. Megint szembejdvdk magammal. Es megint. Es mindig. Es csak en jovok szembe enmagammal. Onmagam az enmagam. Szembe, ami jon, az en vagyok. Aki jon, az vagyok. Biztosan en vagyok. Sotetben, sii­­keten, santan mindig megismerem magam. Barki is sotet, siiket vagy santa kdziiliink.

Next

/
Thumbnails
Contents