Irodalmi Szemle, 2018
2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - Szávai Dorottya: "Sátánná koronáztam magamat." Szabó Lőrinc és Baudelaire (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC II.
ridaval szolva Szabo Lorinc nemcsak egy pneumatologikus Baudelaire-t alkot meg magyarul, de legalabb annyira egy grammatologikusat. Sot, az Orok Baratainkban szerepeltetett fbrditas-korrekcidk, illetve a Baudelaire-adaptaciok uj kontextusba helyezese meg inkabb felkinaljak az ujraolvasasnak ezt a lehetoseget: ha peldaul az 1941-es I. kotet kompozicios logikajat kovetve olvassuk a Baudelaire-forditasokat, azt latjuk, hogy A dog (Le charogne) melle a kolto odahelyezte a forditasaban Imadlak, mint az ejfekete boltozatjat cimu verset (Je tadore a legal de la voute nocturne), s ezaltal egy olyan Baudelaire-korpusz rajzolodik elenk, melyben sokkal elesebben latszik a koltoi szo testi mivolta. „[...] Tamadni kesztilok, s mint dogre kukacok I labnelkiili hada, rohamra indulok, I s szeretlek, oh, te, vad, te, konyortelen allat: I szepito fagyodert csak meg jobban imadlak.” 3 3 7 Az Orok Barataink-be\i Une charogne korrigalt szovegeben pedig egy apro, de beszedes modositast talalunk: a zaro sor „Elrodhadt szerelmeimet” helyen az 1941-es valtozatban „Elrothadt kedveseimet” szerepel. 3 8 Vo. Nagy Csilla vonatkozo interpretaciojaval. Nagy Csilla, „»Legyen« a »Ne legyen!«-t mondta ki”: Test- es szubjektumtapasztalat Szabo Lorinc kolteszeteben, eloadasszoveg, Szabo Lorinc 60. „Ordk veget es orok kezdetet” cimu konferencia, PIM-ELTE, 2017. oktober 5-6. [Az irott valtozatot lasd elozd lapszamunkban: Nagy Csilla, Dinamikus eroter: Test- es szubjektumtapasztalat Szabo Lorinc kolteszeteben, Irodalmi Szemle, 2017/12, 28-36. - A szerk.] Az ujabb kutatasok fenyeben korantsem latszik esetlegesnek, hogy Baudelaire botranyos, durvan tabuserto emblematikus verset, az Une charogne-t eppen Szabo Lorinc forditotta magyarra Egy dog cimen. Legkevesbe sem lehet veletlen, hogy a rothado test szomatikus koltoi leirasat latjuk megismetlddni a magyar kolto olyan poetikai kezdemenyezeseiben, melyek kesei szerelmi lirajaban jellegzetesnek mondhatok. Az eredetileg kiadatlan Kdpraznt-ciklusban (1953-1956)38 ahalott kedves testet felidezo koltoi gesztusok, melyekben a szerelmes, (egykor) vagyott test es a sir figuraja a maguk korporalitasaban epp olyan botranyos modon helyezodnek egymas melle - legalabbis az eszteta modernseg humanisztikus perspektivajabol nezve -, mint ahogy Baudelaire „iszonyu ddg”-je alabbi sorainak egymasra „rimeltetese” durvan provokalva feszegeti mind a korabeli esztetikai, mind a tarsadalmi moralis normakat: „kiparolgassal telt hasa”, „te, nok kozott kiralyno, I az utolso szentseg utan”, akinek csontjat „penesz eszi”, husabol „vadvirag no, I s kover gyom burjanzik bujan.” Akarcsak a fentebb idezett zarlat hirhedt asszociacioi: „en drzdm, isteni szep lenyegukben drzdm I elrothadt szerelmeimet!” A Kaprazat ciklusbeli Megvan a fold cimu vers (Ket eld egy halotthoz 1.) zarlata igy hangzik: „[...] Tegnapegy nd, akirol tudnom kell, hogy szeret, akarta, hogy benne erezzelek: egymast oleltiik, minket a sirod, elet s halal harmunkon osztozott; es sose voltunk meg oly boldogok.”
