Irodalmi Szemle, 2018

2018/5 - Magdalena Roguska: Étel és identitás: Identitásépítési stratégiák a magyar származású transzkulturális író(nő)k műveiben (tanulmány)

„Emelygek. A gyomromba szorult, paprikavorosen izzo felelemmel bucsuzom el tole. Azzal a perzseld erzessel, hogy lehetetlent ker tolem. Hogy egyiitt keressem meg vele gyermekkora illatat, puhasagat, izet. Kettejiik gyermekkorat.” (Chocas, 2007, 100)

Szinten a gyermekkor izet es szagat keresik a nemetul fro Melinda Nadj Abonji regenyenek a szereploi. A Galambok roppennek fol c. muve a Kocsis csalad sorsat meseli el, amely a Vajdasagbol valo tavozas utan kezd uj eletet egy svajci varosban. A szuletesi hely elhagyasa kulonosen nehez Ildiko szamara, aki keptelen megtalalni magat az uj valdsagban es megteremteni az identitasat az uj korulmenyek kozott. Egy ido utan arra ebred ra, hogy mind a szuletesi, mind a lakohelyen idegenkent kezelik ot.

A Svajcban eld Kocsisok nem tul gyakran, de rendszeresen jarnak vissza a szuletesi helyukre, leginkabb a csaladi iinnepek alkalmabol. Mindazonaltal, alkalomtol fiiggetlenul, a vajdasagi utazasok mindig a multba valo visszateresek, amelyeknek fontos reszet a Svajcban nem elerheto izek alkotjak. Ezeknek az izeknek az ujrafelfedezese emlekeket kelt a szereplokben, es fontos szerepet jatszik magyar identitasuk fenntartasanak szempontjabol. Az elfelejtett izek egyike a Traubisoda nevii ital, amelyet mind Ildiko, mind a huga hatartalanul szeret:

„Traubisoda! Igy hivjak szulofdldiink varazsitalat, cimke nelkiil, karcsu, zold kis iiveg, rajta feher betuk [...] aTraubit [...] imadjuk, annyira, hogy azon gondolkodunk, ne vigyiink-e haza magunkkal nehany iiveget Svajcba, hogy megmutassuk a baratnoinknek, nalunk odahaza is van valami, ami irto finom.” (Nadj Abonji, 2012, 15)

Az idovehiculum funkcidjat a csaladi iinneplesek jatsszak, amelyek soran azok a jellegzetesen magyar etelek kostolhatok meg, melyek Ildiko es a huga szamara vajdasagi gyermekkorukat idezik fel. Ugyanakkor a menu tartalma mellett a helyi folklor resze az etelek mennyisege is. Jo pelda erre Valeria es Nandor eskiivoje, amely soran szamtalan etel keriilt felszolgalasra, megdobbenest keltve a Svajcban felnott lanyok koreben:

„Es valamikor aztan odaig jutunk, hogy nem tudjuk mar, nem ettiik-e mar ket-harom draval korabban, amit epp esziink, egyre-masra hordjak az eteleket, csak nem akar abbamaradni, folyton ujrakezdik, es Bori meg en elcsodalkozunk, mennyit bir enni ami kis mamikank [...]” (Nadj Abonji, 2012,33)