Irodalmi Szemle, 2018

2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - Szávai Dorottya: "Sátánná koronáztam magamat." Szabó Lőrinc és Baudelaire (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC II.

Ha a ket forditasverziot egymas tiikreben olvassuk, jol nyomon kovetheto, hogy Szabo Lorinc 1941-es atdolgozott forditasa mar valoban joval kozelebb van az eldbeszedszerubb, sallangmentesebb dikciohoz, valoban joval „baudelaire-ibb” az elodjenel. Az tijraforditason tetten erheto a kolto tudatos koncepcioja es kitarto igyekezete, hogy Baudelaire-t egyre „kdzelebbrdl” szolaltassa meg.

Mint rotszemu angyalok arnya, visszamegyek majd a szobadba es agyadhoz csuszom puhan liderckent minden ejszakan;

es mint a holdfeny, barna borod selymere hideg csokkal omlok s olellek mint kigyo, amely arokban nyujtozik le-fel Reggel, amikor eltunik almod, helyemet uresnek talalod, tires is estig es hideg.

Masok bokolnak, udvarolnak; legyek en ura tavaszodnak azzal, hogy megdermesztelek!

A zarlat ujabb, vegleges forditoi megoldasa ugyan valoban lenyegesen letisztultabb az 1923-as verzional, de a Baudelaire-eredeti nyelvi letisztultsagahoz merten meg ez a joval puristabb, kevesbe retorizalt valtozat is magan viseli a „muforditd” nemzedek hagyomanyanak nyomait. Az artisztikus muforditaseszmeny effele maradvanya a „megdermesztelek” igei megoldasa, mely a maga metaforikussagaban tompitja, eufemizalja, es meg itt is feliilstilizalja a „Moi je veux regner par l’effroi” (szo szerinti forditasban: „Teged megfelemlitve akarok uralkodni folotted”) nyelvileg-stilarisan a minimumra redukalt, nyers es parancsszeru szerelmi iizenetet.