Irodalmi Szemle, 2018

2018/5 - Csehy Zoltán: Michael Tarchaniota Marullus. MIXA'HA MAPOYAAOETAPXANE I'QTHE. Egy második generációs migráns költő a reneszánsz Itáliában (tanulmány)

bnstilizacio kenyszeru csapdait maga sem kertili el, sot, olykor egyenesen el is a lehetosegeivel. „Szegyellem dalban zengni, mit ugyse teszek” (1, 62) irja egyik verseben. „Hogyha akolteszet vonz, eld meg a tisztes dregkort” (1, 1) - tanacsolja masutt.1

1 A tanulmanyban Marullus verseit sajat fordftasban kbzlom. Latin alapszdvegkent a The I Tatti Renaissance Library Marullus-kdtetet hasznaltam (lasd szakirodalom-jegyzek, illetve Csehy, 2012, 425-436).

Koltoi eletmuve noha tultesz a catullusi lira terjedelmen, nem kiilonosebben terjedelmes. Epigrammaton libri IV. (Epigrammak negy konyve) cimen hagyomanyozodott kotete a catullusi-martialisi hagyomany, a gorog epigrammahagyomany es a szerelmi dedikacios verskotetek tradiciojat otvozi. A varietas elve szerint megkonstrualt kotet ket fo szolamat a szerelem (egy kozponti noalak, Neaera kore szervezodo mozaikos elbeszelesse osszeallo narracio) es a szamkivetettseg-erzet, a talaj- es gyokertelenseg autobiografra stilizalt elegikus diskurzusa kepezi. Ez utobbi szal onformalasi strategiakat mozgdsito jelentosegere mar Karl Enenkel felfigyelt (Enenkel, 2008, 368-428). A Hymnorum naturalium libri IV. (Termeszeti himnuszok negy konyve) az orfikus hagyomany es a lucretiusi osztbnzesek kiilbnbs elegye: ma eletmuvenek e szegmense a legkutatottabb (Brown, 2010, McGann, 1980, 79-80), az 1990-es evekben pedig a legtobbet forditottak (Harrauer, 1994, Coppini, 1995, Chomarat, 1995, Schonberger 1996). Marullus a termeszeti erdket istenne magasztositva, megszemelyesitve jellemzi, illetve az antik mitologia bolcseleti tartalmait furkeszi negy konyvben, kiilonfele versformakban. Az orokkevalosaghoz cimu verse a termeszeti himnuszok dtodik darabja, s a maga koraban kulbnosen jelentos szovegnek szamitott. Meg a szigoru kritikus, Scaliger is meltanyolta, holott osszessegeben, lathattuk, nem volt tul jo velemenye az eklektikus Marullus szerinte sokszor heterogen elemekre szethullo munkairol.

Neniarum liber (Panaszdalok konyve) cimen osszegyujtbtt versei ovidiusi elegiak. Epigrammata varia (Tarka epigrammak) cimen szokas kbzblni az Epigrammaton libri IV-bol kimaradt szovegeket. Az Institutionum principalium liber (A herceg neveleserol szolo kbnyv) didaktikus koltemeny, verses humanista fejedelemtukor.

Erdekes, hogy a lucretiusi hagyomany ujraaktivalasa termeszeti himnuszaiban a „kivulallosag” szuverenitasaval lep fel. Scaliger irja poetikajaban: „Amit pedig Amorhoz enekelt, ha nem a Szentlelekre ertjiik, teljesseggel istentelen, ha arra ertjiik, nevetseges. Mert a platonistakkal egyiitt elfogadta, hogy ket Cupido van ket kulbnbozd anyatol, am a szerelem az isteni szemelyek kdzott ezzel a mienkkel azonos semmikeppen sem lehet. Es megsebezteti az Atyat altala. Ez aztan az istenkaromlo atheologia! Nem a Szentlelek mozgatja az Atyat, hanem az Atya az, aki a Szentlelket kibocsatja. A gdrdgok tevelygesei koze tartozott, hogy ketfele Szentlelekben hittek. (Pirnat Antal ford.)” (Pirnat, 1996, 109)

Az idegenseg-tapasztalat Marullus eletmuve minden szegmenset athatja, es alapvetoen befolyasolja szerzoi kanonizalodasat. Az alabbiakban e trauma es stigmatizalas beepiteset kbvetjiik 1