Irodalmi Szemle, 2018

2018/5 - Szalay Zoltán: Faustus kisöccse (regényrészlet )

A reakciok nyara volt ez: a szlovakiai magyar iro soha addig nem tapasztalta meg, hogy egy-egy cselekedete olyan heves reakciokat valt ki, mint azon a nyaron. Amikor peldaul az egyik kislany aprocska mellet csak ugy spontan mod megfogta odalent a haz mellett, a jat­­szoternel, a sajat nadragjaban is komoly reakcid allt be, es a kislany is hirtelen teljes atvalto­­zason ment keresztiil, ellagyult es moccanni is alig birt, es a szlovakiai magyar iro ettol kisse megrettent, es azt hitte, o sem bir moccanni. Aztan elengedte a kislany mellet, es mindenki szaladt, amerre latott, a nevet sem tudta, es talan harom szonal tobbet nem is valtott vele. Szobaja maganyaban persze annal tdbbszor jelent meg a kislany, es mindent vegigbeszeltek, es vegigtapogattak egymast, es az ido egyre csak tagult es tagult, hosszu, hosszu ejszakakon at. Az egyik ilyen ejszaka a szlovakiai magyar iro szinte onkivuleti allapotban szedelgett oda kis szobaja ablakahoz, pirkadt mar, es diiborgest hallott, valahonnan lentrol, es nem tudta, most akkor a sajat testebol jon-e ez a diiborges, s ez meg inkabb lazba hozta, es mar a kislanyt sem kellett maga ele kepzelnie, hogy az elvezet magaval ragadj a. Aztan mar nem birt moccanni, es amikor az elso tank odalent vegiggordiilt az utcan, a szlovakiai magyar iro ondoja epp a papucsara cseppent. A szlovakiai magyar iro a vidamsagra emlekezett abbol az idobol, amikor az orosz tankok rottak a varos utcait. Az emberek kint voltak az utcakon, a tereken, es egyszerre mentek szembe a tankokkal es menekiiltek eloliik. Menekiilni persze nem volt hova, legalabbis eb­­ben a varosban nem, ezt akkor mar mindenki tudta. A szlovakiai magyar iro is tudta, o nem is probalkozott, de az utcara ugyamigy kiment, mint a sziilei es a pajtasai, es azokban a na­­pokban egyszerre nagyon sok pajtasa lett, akiknek a nevet sem kellett tudnia, eleg volt egy­­szer egymasra nezniuk, hogy baratsag kottessen. Az a mindent felforgato erzekiseg, amely az elmult honapokban senkit sem hagyott hidegen, most egy tuzvihar forrosagaba csapott at. A nagy vidamsagban sokan sirtak is. A szlovakiai magyar iro sok neveto arcot latott konnyekbe burkolozni. Lovesek is dordgtek a varosban, a szlovakiai magyar iro jol hallotta a loveseket, de vert nem latott. Testeket nem latott, halalt nem latott, bar mindenhol ilyes­­mirol beszeltek, halalrol es haborurol, o nem latott sem halalt, sem haborut. Hacsak nem epp ilyen a haboru, ilyen zavaros, homalyos, nevetos es konnyes egyszerre. Gyorsan elteltek azok a napok, a rettenet lanctalpai atgordiiltek a varoson, es torz formakat hagytak ma-

Next

/
Thumbnails
Contents