Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Seres Róbert: Aputól szeretettel (próza) / SZLOVMAGY
Arra ebredek, hogy vilagos van odakint, es raz a hideg. Egyedul vagyok az agyban. Huznam feljebb a labam, de olyan, mintha lefagyott volna a talpam. Erik apu telefonal, kozben a folyoson rohangal, talan d is fazik.- Te tamadtal ram, azert kaptal a szadra! Erted?... Rendes asszony nem hagyja el az emberet! Anyu biztos megvicceli Erik aput. Fejemre huzom a pokrocot, hogy melegitsen. Megnyugtat a sotetseg, lehunyva tartom a szemem, es csillagokat kepzelek magam kore. Aztan egy kez ragad meg es razni kezd.- Oltozz fel - mondja Erik apu, majd ruhakat dobal az agyra.- Anyu hoi van? - kerdezem, amire csak annyit mond: anyad egy kurva, jobb, ha tudod. Megint mellebeszel, nem figyel ram. Valakinek mondja a magaet a telefonba, kozben kartondobozokat rak a folyosora. Harom vekony zoknit huzok a labamra, az osszeset, amit talalok. Nem birok enni, meg akkor sem, amikor Erik apu erelyesen nogatni kezd, egyel, bazdmeg, ki tudja, mikor eszel legkozelebb. Most ugy erzem, szeret, talan jobban, mint anyu, aki, szerinte, soha a biidds eletbe nem jon vissza. De egy percig se feljek, d mindent elrendez, es amit elrendez, az nagyon el lesz rendezve, mondja, kozben meg a labaval sopri felre a szekreny maradvanyait a konyhaban. Kell a hely a dobozoknak, amikbe a feltve drzott ruhait gyuri. Eriket sok mindenert lehet utalni, de egy biztos, bltdzkodni, azt tud. Kek felsdhoz kek cipot, sargahoz sargat, borddhoz bordot hord, es ragaszkodik a felirathoz, mindegyik ruhajara ugyanaz van irva: Adidas. Nekem nines olyan sok ruham, egy teszkos taskaban elfer mindaz, ami nines rajtam, cipostul, sapkastul. Mondanam neki, hogy szediilok a szeken, inkabb lefekiidnek, de neki is forrb a feje, a koltozes lazaban eg, es ugysem hallja a hangom. Mire legyurom a cukros kenyeret, mar meg is erkezik a halottas kocsi az udvarunkra. Erik apu morog, hogy a koporsot minek hoztak, amire a haverja a kormany mogul csak annyit mond:- Igy jott ki. Egymas utan nyeli el a dobozokat a hosszu auto. Allitolag egy tini lanyka fekszik odabent. Meg en sem hiszem el, rosszul hazudik a ket bacsi, akik rohdgve cukkoljak aput: ezt mind a Jezuska hozta neked?, de esziikbe sem jut kiszallni, hogy segitsenek a pakolasban.- Hova iiljek? - kerdezem.- Te? Sehova. Nemsokara jonnek erted - mondja Erik, majd miutan elol nines hely, kenytelen bemaszni a dobozok koze.- Nekem se konnyu, latod - fintorog, es megpaskolja a koporso tetejet. A kapuk nyitva maradtak utanuk, a haz ajtajat viszont bezartak, elotte a taskam. Ha nagyon be akarnek menni, akkor csak kinyomnam az egyik kartonpapirt a folyoson, de idekint az udvaron melegebb van, mint odabent. Nem szoktam unatkozni, most sem teszem. Kimegyek a keresztezodeshez, es ugralok a hohegyemrol. Neha megszedulok, de egyre jobb leszek. Amikor megerzem talpam alatt a talajt, maris rogyasztom a terdem, es nem faj az ugras vege. Kesobb majd bukfencet is csinalok, csak szaradjon meg vegre a hajam.
