Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Seres Róbert: Aputól szeretettel (próza) / SZLOVMAGY
Latom, hazajott Olgi neni, pakolja a taskait az autobol. Megyek neki segiteni, megfogom az egyik szatyrot, ami eldolt volna, erre Olgi neni ram kiabal, hogy ne lopjak. Hiaba mutatom az ures kezem, felreerti, most mar azt kiabalja, hogy ne mutogassak neki csunyakat. Semmi sem jo, amit csinalok. Meg is jegyzem, hogy nem kene ugy rikacsolnia, mint egy kurvanak, akit nem fizettek ki. Mar a ferjevel fenyeget, persze nem jon senki, csak 6 rohan be a hazba. Eszre sem veszi, hogy elejtett egy kiflit. Friss, ropogds, de en nem birom megenni, olyan erzes kaparja a torkom, mintha megakadt volna benne a reggeli kenyermorzsa. Viszem a zsakmanyt Burgernek, o ma meg nem evett. Sotetedik, amikor megall elottiink egy piros Suzuki. Nagyon szep, a dzsipemtol is szebb. Futok a kapuhoz, de felek, hogy nem fogok tudni beszelni. Szivom az orrom, vagy a szvetterem ujjaba torlom, ami j61 lathatdan nem tetszik a neninek, aki kiszall az autobol. Szol hozzam, de nem ertem, mit mond. Majd a fiilere mutogat, hogy talan siiket vagyok-e?- En j61 hallok, Rudika a siiket - mondom neki, es nem ismerek ra a sajat hangomra, amely rekedtebb, mint az anyame volt tegnap, miutan kiiivoltozte magat az utcan.- Te vagy Brijan? - ezt mar ertem, es nagyon oriilok, vigyorgok is a nenire, mikozben hevesen bologatok.- Laco - kiabal a kocsi fele, ahonnan egy irto magas bacsi kaszalodik ki. - En vagyok nagyanya, o meg apad - mondja a neni, es en mar alig hallom a szavait, mert apam arcarol nem birom levenni a szemem. Nem mintha ronda lenne, vagy ilyesmi, csak hat feher, mint a ho, amin kinjaban ide-oda tipeg.- Nezd, olyan szoke a haja, mint a tied - nyul felem a neni, de az utolso pillanatban visszahuzza a kezet tolem. - Hozzad a dolgaid - bolint a hazunk fele, a ruhaimra gondolhat. Futok is be a teszkos taskaert, ami azert nehez, es csak ugy birok el vele, hogy huzni kezdem a jardan.- Laco, segits neki - parancsolja a mama. - Osztan Fifike dreg pokrocat teritsd az iilesre, azon fog iilni a gyerek. Csak a neni beszel, haromszor is elismetli, hogy hivjam dt babkanak, ami mamot jelent. Probalkozom vele, de nehezen all ra a szam.- Ez meg mi? Dobd a kukaba az egiszet! - mondja, miutan belenez a taskamba. Laconak ezzel meggyulik a baja, mert kukank, az nines. Egy kis toprenges utan athajitja a jussomat a keritesen.- Pokroc, hibaj - figyelmezteti a neni, en meg eszreveszem, hogy Laco apu elrugja a dzsipemet, ami kiesett a taskabol. Azt hiszi, szemet, fel sem ismeri az ajandekat. Lehet, ezt is mondani kell neki, mint a pokrocot meg a tobbit, mert olyan abrazattal nez maga ele, mint aki megpuszilta szankozas kozben a betonoszlopot. A neni szidja is, hogy mamlasz, aztan nekem is ezt hajtogatja:- Hibaj, mamlasz, szallj be a kocsiba. Gyorsan felkapom a dzsipem, hatranezek a hazunkra, jol az emlekezetembe vesem a hullamos tetot, a kivert ablakokat es a kartonpapirt a helyiikdn. Burger bucsuzoul vakkant kettot. Mondanam, hogy vigyiik magunkkal, de az uj apukamek nagyon finnyasak, es van mar nekik egy Fifikejuk, aki egy macska. Mellette fogok iilni, akarhova visznek is az autoval.
